Pásztor István apró lépései: A VMSZ nem tartozik egy társasághoz sem, többé nem lesz mások kapcarongya! (Eddig az volt?!)

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke interjút adott alattvalójának, Varjú Mártának, a Magyar Szó nevű napilap főszerkesztőjének. Aki tud a sorok között olvasni, de főleg aki kicsit is ismeri a lassan 18 éve működő, saját érdekeit parádésan képviselő politikai-gazdasági szervezet múltját, gyorsan levonhatja a következtetését.

A probléma csak az, hogy az interjú mammut nagyságúra sikeredett és elég sok benne az altató hatású ismétlés és frázispufogtatás, ezért félő, hogy kevesebben olvassák el, mint azt Pitta bá minden bizonnyal szeretné. Gondoltam, segítek neki és kiemelem a szerintem legizgibb részeket. Ezeket minden olvasó falni fogja. Kínosan ügyeltem rá, hogy semmit sem ragadjak ki a kontextusból, hogy az idézett részletek hűen tükrözzék a délvidéki magyarság egynegyede bizalmát élvező párt vezérének üzeneteit és gondolatvilágát.

Én ugyan nem tartozom Isti rajongói közé, de miután számára kétségkívül minden magyar egyformán kedves és fontos, aligha veszi rossz néven, ha az állításaira a bennem felmerülő kérdésekkel reagálok. Varjú Márta pedig nem fog haragudni, hogy ezeket a kérdéseket helyette teszem fel.    

„– Mi folyamatosan azt hangsúlyoztuk, hogy a vajdasági autonómia és egyáltalán az autonómia ötlete, ki kell, hogy teljesedjen. A döntést azok hozzák meg, akiknek a bőréről van szó, akik megteremtették azt a pénzt és azt a jövedelmet, amelynek az elosztására sor kerül. Ne legyen átosztás, oly módon, hogy máshova kerüljenek a pénzek, s utána visszacsöpögtessék nekünk azt, amiről valaki azt gondolja, hogy nekünk jár, a többit meg átömlesszék valahova máshova, mert ez bizony évtizedekig így történt. Elég volt ebből! Mi ezt folyamatosan hangoztatjuk, fontosnak tartjuk, és próbálunk ennek érdekében tenni.”

Kérdéseim: Hogyan teljesedjen ki az autonómia ötlete és ezt egyáltalán mikor hangsúlyozták? Ha évtizedeken keresztül ömlesztgették át a pénzeket és ez önöket zavarta, eddig miért tűrték? Miért lett csak most elég belőle?    

„– Azt értem alatta, attól még, hogy egy deklarációt elfogadunk, nekünk nem lesz továbbra sem lehetőségünk, hogy a mezőgazdasági termelőket támogassuk, például a vajdasági költségvetésből még akkor se, ha van rá pénzünk – mert van rá -, de nincs lehetőségünk. Mint ahogy arra se, hogy a családoknak támogatást nyújtsunk, gyermekszületési támogatást, mert az alkotmánybíróság azt mondta, hogy ez alkotmányellenes. Nem foglalkozhatunk környezetvédelmi kérdésekkel, mert ezt is alkotmányellenesnek minősítették. Ezekre a kérdésekre kell megoldást keresni. Az autonómiáért való VMSZ-es politizálás azt célozza meg, hogy szakmai, politikai megoldásokat keresünk és találunk konkrét kérdésekre. Amik kitölthetik azt a politikai életteret vagy alkotmányos teret, amelyet a hatályos alkotmány teremt. Azt gondolom, hogy visszább kell lépni, nem melldöngetések és a nagy mondatok politizálását kell folytatni. Inkább apró lépéseket kell tenni, hogy ez embereknek segíteni tudjunk. Mi ezt tartjuk fontosnak”.

Visszább akarnak lépni? Az eddigieknél is apróbb lépéseket akarnak tenni?

„– El fog jönni az a pillanat, mint ahogy eddig is voltak pillanatok, amikor majd arról, hogy milyennek képzeljük el hosszú távon Vajdaság alkotmányos helyzetét, mondatokat lehet megfogalmazni, mondjuk deklarációban, de akkor ne az következzen be, ami 2000-ben és 2005–2006-ban megtörtént. Az, hogy azok, akik a mellüket döngették, a demokraták és mások, azok visszahúzódtak és megijedtek a lehetőségtől, s így elszalasztották az alkalmat. Remélhetőleg ez legközelebb nem így lesz. Azt gondolom, hogy ezek azok az élettapasztalatok, amiket figyelembe véve ezt a helyzetet mi a magunk részéről, pártpolitikailag kezelni szeretnénk, méghozzá úgy, hogy azt lehessen mondani erre a kezelési módra, hogy az az apró lépésekről szól. Mert az élet is erről szól. Mindennap, amikor az ember felkel, akkor azt, amit aznap meg tud csinálni, meg kell, hogy tegye. Az élet nem úgy alakul, a célok nem úgy valósulnak meg, hogy hosszú ideig nem csinálunk semmit, s utána egy nap majd minden az ölünkbe hull, megtörténik. Nem így van. Az élet úgy alakul, hogy az ember mindennap az érdekek mentén egyezkedve, másokról is számot vetve, nem rombolva, hanem építve, érdeket figyelembe véve megpróbálja megvalósítani azt, amit aznap lehet. Apró lépésekben erre van szükség”.

Kérdéseim: Ha már az építkezésről és rombolásról ejtett szó, a VMSZ pl. miért rombolta le a szabadkai Népszínházat? Továbbá: ha a demokraták megijedtek a lehetőségektől, s elszalasztották az esélyeket, mi a bús francért tetszenek még mindig koalícióban lenni velük? Miután ismét apró lépéseket emleget, mégis: mennyire apró lépésekre gondol? Csak azért kérdem, hogy legyen valami elképzelésünk róla, hány évtizedet kell még várnia a délvidéki magyarságnak a VMSZ következő nagy durranására.        

„– Gondoljon vissza, mennyit küszködtünk azért, hogy leszállítsuk a kis értékű lopások összegét. Utána azt mondtuk, hogy ez egy fontos lépés, de még nem értünk a végére. Ezt követően beterjesztettük a nulla-toleranciára vonatkozó törvénymódosítás ötletét. Mondhatja valaki, hogy igen, igen, ez szép és jó, de az autonómia szempontjából nem lényeges. Dehogy nem lényeges! Ez a sok apró pici kis elem, ezekből áll össze mozaikszerűen az összkép. Nem lehet azt elképzelni, hogy nincsen semmi, és egyszer csak bizonyos idő után, amikor felébredünk, hirtelen ott van az összkép. Az összkép úgy jön létre, hogy naponta az ember megvívja a csatákat. Ilyen szempontból mi ennek a politizálásnak a hívei vagyunk, ehhez kívánunk partnerek lenni, de nem olyan partnerek, akiket kapcarongynak használnak. Ebből elég volt! Bennünket soha többet előre beírva nem lehet kezelni. Mi nem tartozunk egyik társasághoz sem, sem az egyikhez, sem a másikhoz”.

Kérdéseim: Nem tartoznak egyik társasághoz sem? Én azt hittem, hogy koalícióban vannak a Demokrata Párttal. Szóval nincsenek? Eddig kapcarongynak használták önöket? Milyen érzés volt?      

„– Mi saját magunkhoz tartozunk. Mi annak a 70 000 embernek tartozunk elszámolással, akiktől a mandátumot kaptuk. Úgy fogunk elszámolni, hogy az, amit teszünk, felvállalható legyen számunkra, függetlenül attól, hogy az, amit képviselünk, kinek tetszik és kinek nem, és kinek mi az elképzelése, elvárása. Ez engem és minket egyáltalán nem érdekel. Mert ha olyan árat fizettünk, amit fizettünk, akkor, amikor így politizálva érdeket képviseltünk, ahogy azt megfizettük 2010-ben, emberileg, pártilag, s sokan-sokan, akkor azt gondolom, hogy ezt a fajta politizálást nem adhatjuk fel, mert az emberek ezért szavaztak ránk. Ezért tüntetnek ki a bizalmunkkal”.

Önt nem érdekli kinek tetszik és kinek nem, és kinek mi az elképzelése, elvárása az önök politizálása kapcsán? Miért tetszik 70 ezer emberről beszélni, hiszen 63 ezerről van szó? Mekkora árat fizettek meg emberileg és „pártilag”? Elszegényedtek? Vagy lelkileg viselte meg önöket, hogy mások kapcarongyai tetszettek lenni? Most, hogy 100 ezer koszovói szerb megkapta a területi autonómiát, a VMSZ ugyanezt fogja követeleni a 250 ezer délvidéki magyar számára? Bocsánat Pityu bá, elfelejtettem, hogy önök csakis apró lépésekkel haladnak valamilyen cél irányába. Milyen célt is említett?

Magyar Szó nyomán F. L.