Szendrő: Magyar tornyos szerb vár
Jól tudjuk, Szerbia történelme során számtalanszor volt színtere háborúknak, konfliktusoknak. Ha csak az 1400-as évek Szerbiáját nézzük, s vele együtt az egész Európát kétségek között tartó török lerohanást, bizonyára mindenkinek Nándorfehérvár jut eszébe. Pedig nem is olyan messze szintén áll egy vár, egy amolyan magyar tornyos vár…
Smederevo, magyar nevén Szendrő történetünk helyszíne. A méltánytalanul elfeledett szendrői vár, ahol parázsló viták, lángoló ellentétek és kényszer szülte kézfogások, egyezségek, barátságok születtek. Még az 1430-as években építtette Brankovics György szerb uralkodó. Otthonát és erődítményét jól megválasztva, a Duna partjára emeltette, és hogy mindent jól láthasson, 21 toronnyal körbe vétette. A vár megépülését követően Szendrő Szerbia fővárosa volt 1430-tól 1439-ig, amikor a törökök két hónap ostrom után elfoglalták.
Az 1448-ban elvesztett rigómezei csatát követően Brankovics György e várban tartotta fogva Hunyadi Jánost, mert az a csatába vonulásával felbontotta a törökökkel kötött békepaktumot. A híres törökverőt akkor engedte el, amikor a magyar seregek ostrom alá vették a várat. Legközelebb Hunyadi János akkor tért vissza Szendrőre, amikor is az idő közben török kézre került várat elfoglalta és visszaadta a szerb fejedelemnek. Hogy megerősítse a stratégiailag fontos erődítményt, saját jövedelmét felajánlva építtetett egy külön tornyot a vár falrendszerébe.
Önmagában persze egy torony nem tűnik különlegesnek. Egyedisége nem is a számában, hanem a kialakításában rejlett. A meglévő tornyokkal ellentétben Hunyadi megfigyelője kör alakú volt, így megépültét követően minden katona és hadvezér kedvenc posztja volt, hiszen formájánál fogva sokkal kihasználhatóbb volt, mint négyszögletű társaik.
Szendrő váráért számtalan ostrom indult el, ért révbe vagy épp szenvedett el kudarcot. Olyan neves alakok rántottak érte kardot, mint Kinizsi Pál. A vár egészen a 20. század hajnaláig képes volt megőrizni szinte eredeti formáját, felépítését, ezzel a helyiek tradicionális büszkeségévé válva.
De eljött 1914 nyara, s az Európát lángba borító pokol, amelynek a falevelek lehullásával véget kellett volna érnie. Kitört a Nagy Háború. Mivel a vár fekvése és stratégiai fontossága mit sem változott az évszázadok alatt, az első világháború tisztjeinek is rettentő sürgős és elsőrendű volt birtokba venni. Vallva az irigység leghangzatosabb közhelyét: „ha enyém nem lehet, másé se legyen!” a sikertelen próbálkozások után mindent elsöprő tüzérségi tüzet zúdítottak a történelmi helyőrségre. Magát a hírhedtté vált Kövér Berta nevű óriás ágyút is ráállították, hogy Szendrő büszkeségét minél előbb a földdel tegyék egyenlővé. Így történt, hogy az egykor délcegen magasodó Hunyadi-toronyból is mára már csak egyetlen egy oldal igyekszik még az ég felé, jelezve, hogy itt egyszer valakik, valamit alkottak.
Így áll e vár ma is, némán megbújva a csendes környezetben. Nem szól, csak várakozik kérdőn, vajon mit hoz az új kor? Lesz még újra lovagok és hősök legendás otthona? Vagy megmarad mementónak, s állja még századokon át turisták ezreinek ostromát? Vagy épp eljön majd egy kor, amelynek emberei már azt se fogják tudni, ki volt, s hogy itt élt Hunyadi?
Ma tehervonat-állomás húzódik a vár falainak tövében.
Snoj Péter
