Azonos fotelek, más ülepek, avagy továbbra is csak a párthovatartozás számít a górék kinevezésénél
Miután a „sárgák” évekig rendkívül gyalázatos és gátlástalan módon harácsoltak, továbbá hagyták, hogy a korrupció felhasítsa az égboltot, a protekcionizmus pedig behatoljon a társadalom minden pórusába, a még mindig viszonylag új szerb kormánytól, ha sok jóra nem is, de legalább arra lehetett számítani, hogy az említett jelenségeket valamelyest visszaszorítsa.
Ami a korrupció elleni intézkedéseket illeti, tény, hogy sor került néhány látványos letartóztatásra (beleértve a becsületes érdekvédő Józsefet). Rövidesen elválik, hogy ez csak egy kis figyelemelterelő manővér volt, vagy egy tartósabb folyamat kezdete.
Ami viszont biztos: a protekcionizmus továbbra is tombol. A Szerb Haladó Párt egyik választási ígérete az volt, hogy véget vet a pártvonalon történő foglalkoztatásnak. Nos, a jelek szerint ebből semmi sem lett.
A szerb kormány és maga Tomislav Nikolić elnök az első nyolc hónapban az allami közigazgatásban 1 096 hivatalnokot menesztett, az újvidéki városvezetés 977, a niši pedig 698 bürokratát váltott le.
A szerb kormány leginkább novemberben és márciusban váltogatta hivatalnokait – több mint 200-at, legkevesebbet pedig tavaly októberben – ötvenet.
A Gyakorlati Politika Központja nevű civil szervezet szerint ezek az adatok országos és a helyi szinten egyaránt a hatalmi pártokhoz nem tartozó hivatalnokok lineárisan történő lecserélésére (kirúgására vagy lefokozására) utalnak.
A tömeges kádercserék felölelik az állami közigazgatás minden területetét. Közvállalatok igazgatóit, nagyköveteket, igazgató- és felügyelő bizottságok tagjait, egészségügyi és oktatási intézmények, szociális munkaközpontok, múzeumok, képtárak, színházak és művelődési központok igazgatóit, iskolaszékek tagjait stb. váltották le Szerbia-szerte. (Szabadka egyike annak a kevés városnak, ahol nem történtek komolyabb csisztkák, hiszen itt még mindig koalícióban uralkodik a Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség, amely egyébként „egyik társasághoz sem tartozik és ezentúl senkinek sem lesz a kapcarongya”).
A meglevő törvényes előírások szerint a hatalom nem köteles megindokolni a kinevezett személyek menesztésének okait. A magyarázat hiánya, valamint a régi tisztségviselők lineáris leváltása és az újak kinevezése azonban arra enged következtetni, hogy az ezzel kapcsolatos határozatok bizony továbbra is a párthovatartozás alapján születnek.
A Gyakorlati Politika Központja civil szervezet szerint az ilyen folyamat a pártállam megszilárdításához és a jog uralmának további szétveréséhez vezet Szerbiában. Az úgymond erőszakos menesztések (minden indoklás és a teljesítmény értékelése nélkül) a párthovatartozást az államiranyítás abszolút elveként domborítják ki.
Ez egyúttal üzenet az újonnan kinevezett és megválasztott tisztségviselőknek, hogy a munkajuk eredményei másodlagosak, tehát csak az a fontos, hogy hatalmi párthoz tartozzanak.
Csakúgy mint az előző állami vezetés esetében ezúttal is százával alkalmaztak olyan csinovnyikokat, akik nem rendelkeznek sem megfelelő szakképzettséggel, sem szükséges tudással.
A fotelek maradtak, csak a bennük ülő „püspökfalatok” változtak.
F. L.
