A horvát honvédő háború francia hőse: Jean-Michel Nicollier története
A szerb hadsereg és a csetnikek által lerombolt horvátországi Vukovárban internetes szavazás döntött a város új hídjának a nevéről. A voksolást egy háborús hős nyerte meg.
A magyar-horvát határtól sem messzi Vukovár volt a horvát függetlenségi háború egyik legvéresebb színtere. A szerbeknek stratégiailag rendkívül fontos várost a lehető legnagyobb fegyverarzenállal támadta a Jugoszláv Néphadsereg (amely akkor Európa negyedik legerősebb hadseregének számított) és a kegyetlenkedéseikről ismert részeg csetnik gyilkosok.
Az agresszor szerbek „Sztálingrádja”: Vukovár
Ami épület állt a településen, gyakorlatilag egy sem maradt ép állapotban, több ezer katonai és civil esett áldozatul. Rengeteg magyar is volt mind a város hős védői, mind a lemészárolt áldozatok között. Vukovárt 86 nap ostrom után foglalták el a szerbek, akit életben találtak a romok között, lemészárolták és tömegsírba vagy eltemették, vagy nem. Ennek ellenére és ezért egybehangzó vélemények szerint Vukovár volt a „szerbek Sztálingrádja”. 8000 katonát veszítettek az agresszorok és sokak szerint itt vesztették el végérvényesen a területszerző háborút a hazájukat eleinte kezdetleges fegyverekkel védő horvátok ellen.
A vukovári hősi temető
A városban mára némileg begyógyultak a sebek és minden év november 18.-án több tízezren emlékeznek az elesés évfordulójára. Mostanában az EU-szervilis horvát országos és helyi vezetők azzal váltották ki az egykori védők és áldozatok haragját, hogy a régi sebeket feltépve engedélyezni akarták a városi névtáblákon Vukovár cirill (vagyis: a visszatért szerb kisebbség számára kompatibilis) betűvel való feltüntetését is. Ez ellen nem csak a helyiek protestáltak, de egész Horvátország egyöntetűen tiltakozott.
Egyöntetű akarat: Jean-Michel Nicollier Híd
Vukovár önkormányzata nemrég egy szavazást írt ki a város hivatalos honlapján arról, kiről vagy miről legyen elnevezve az egyik újonnan épített híd. Több opció közül is lehetett választani.
A végeredmény: a szavazók csaknem kétharmada azt szeretné, ha az átkelő Jean-Michel Nicollier, egy francia fiatalember nevét viselné. Innentől a kérdés csak az: a városi vezetők tiszteletben tartják-e a voksokat, vagy az EU-nak való megfelelési kényszerből nem veszik figyelembe azokat.
Jean-Michel Nicollier ugyanis nem csupán egy Horvátországot védő külföldi önkéntes volt, hanem egy hős, ikon, s mint tudjuk az ilyenekre az euroatlantista modern világban nincs szükség…
Kamaszfiúból hős
Nicollier a franciaországi Vesoulban született 1966 július elsején. Alig tette le az érettségit a francia nemzeti párt, a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Front (Front National) rendkívül fiatal aktivistája, a tévében a vérengzéseket látva (ahogy ő mondta: horrort) úgy döntött, akár az élete árán is megsegíti a szabadságáért a túlerőben küzdő horvát népet.
Édesanyjától így búcsúzott: „Segíteni szeretnék ezeken az embereken. Szükségük van rám. Most elmegyek, de visszajövök. Tudod, a gyökereim idekötnek, innen soha nem mennék el!”.
Jean-Michel először Zágrábba érkezett vonattal teljesen egyedül és csatlakozott a Horvát Védelmi Erőkhöz. 1991 szeptemberében, a totális ostromgyűrű előtt, az utolsó, még a városba épphogy bejutók egyikeként érkezett Vukovárba. Csaknem három hónapig vett részt a várost védő harcokban, november 9-én súlyos sérülést szenvedett és a szintúgy ostrom alatt lévő kórházba került.
A város végső elestekor a bevonuló Jugoszláv Néphadsereg és az irreguláris gyilkos- és tolvajbanda csetnikek mindenkit megöltek, akit tudtak és mindent elraboltak az üresen maradt házakból, amit lehetett, több tucat sebesült nőt erőszakoltak meg, mielőtt fejbelőtték őket. Sok száz sebesültet a kórházból egy Ovčara nevű farm hangárába szállítottak, ott kivégezték és megölték őket. Így tettek a súlyosan sérült Jean-Michellel is. Őt a sok sérült közül egy csetnik külön kereste, mondván „hol a francia?”, az önkéntes pedig bátran jelentkezett. Ezután megkínozták és megölték.
Ahol a fiú nyugszik, ott az anya hazája is
Későbbi szerb tanúvallomások szerint a francia fiú közvetlen kivégzője egy Spasoje Petković nevű csetnik volt, aki a halott önkéntes zsebéből még húsz francia frankot is ellopott. Jean-Michel Nicollier földi maradványait nem találják a mai napig sem.
Jean-Michel több posztumusz kitüntetést is kapott a horvát államtól. Tavaly az egyik átadásán a fiatalon meggyilkolt francia fiú édesanyja, Lyliane Fournier a következőket mondta:
„Horvátország a szívemben van. Úgy tartom, ez a hazám. Azért érzem ezt, mert az én Jeanom is így érzett.”
Horváth Ádám – alfahir.hu
Kapcsolódó cikkek:
Szentlászló: egy Árpád-kori magyar falu, amely szembeszállt az ellenséggel (I. rész)
Szentlászló: egy Árpád-kori magyar falu, amely szembeszállt az ellenséggel (II. rész)
