Novak Đoković monte-carlói teniszező nem hozott szerencsét a szerb eurovíziós lányoknak; pedig ő egy csodatevő
Még egy kis Đoković-szeletet tálalunk az olvasóinknak. Először lássuk hol él és hol fizeti az adót a szerbek büszkesége, aki a nemrég megtartott madridi tornán az év egyik legközönségesebb és legprimitívebb gesztusával hívta fel magára a figyelmet. A spanyol nézőket, akik voltak olyan pofátlanok, hogy nem neki, hanem az ellenfelének szúrkoltak, felszólította (jó hangosan), elégítsék ki őt orálisan. No, nem ezekkel a szavakkal, ennél „kicsit” szaftosabban. A B92 szerb kereskedelmi televízió az említett súlyos botrány után is Đokovićot egyfolytában az új, másmilyen Szerbia képviselőjeként emlegeti.
Monte-Carlo, a Monaco nagyhercegség legismertebb lakó- és üdülőövezete a Földközi-tenger partján, korábban egyike a monacói városállam fő közigazgatási egységeinek volt.
Monte-Carlót 1866-ban alapították. Neve olasz, jelentése Károly-hegy – az alapításakor uralkodó III. Károly monacói hercegről, illetve az Alpok délnyugati vonulataihoz tartozó hegyről nevezték el, amelynek az oldalára épült.
A szerencsejáték legismertebb európai központjáról van szó, ahol 1863-ban kiépült az elegáns Monte-Carlo Casino, megalapozva a hely hírnevét. Magyarán: játékbarlangról beszélünk, amelyben általában a kivénhedt hírességek, dúsgazdag sznob mamák és dzsigolóik, de ugyanakkor a maffia világához tartozó befolyásos üzletemberek is unalmukban vagy szórakozásból vernek el súlyos milliókat.
Monte-Carlo egyúttal adóparadicsomnak is számít. Itt húzódnak meg azok a multimilliárdosok, akik nem túlzottan szeretik a hazájukat, s akiknek az egyébként is mérhetetlen vagyonuk gyarapítása mindennél fontosabb.
Monte-Carlo állandó lakosainak száma 3000 körüli. Egyikük Đoković.
A szerbek nagy része által imádott arrogáns sportoló tehát úgy döntött, nem járul hozzá hazája gazdasági feltápászkodásához, egy dinárt sem fizet be a szerb állami kasszába. Szerbiába csak akkor jár, amikor tovább akarja hizlalni az egyébként is óriási egóját.
A sikerélmények nélkül tengődő Szerbia (nagy része) Đoković túlidealizálásával, majomszeretetével vezeti le frusztrációit. A teniszező ezzel maximálisan visszaél. Nemcsak, hogy semmit sem fektet Szerbiába, hanem itteni reklámokban vesz részt és keres rajtuk további milliókat. Olyan reklámokban is megjelenik, amelyek – micsoda irónia – arra biztatják a szerbeket, hogy hazai termékek vásárlásával segítsék a gazdaságot.
A szerb újságírók valóságos supermant faragtak Đokovićból, aki nemcsak sportcsodákra képes, hanem eseményeket is tud befolyásolni. Minap meggyőződésüknek adtak hangot, hogy Đoković szurkolása elegendő lesz ahhoz, hogy a Moje 3 nevű szerb lánytrió bejusson az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe. Nem volt elég. Produkciójuk eurovíziós viszonylatban is annyira pocsék volt, hogy még a monte-carlói csodagyerek szuggesztív ereje sem segített.
F. L.
