„Satuban nyöszörög” a VMSZ: Bármit is tesz, szavazókat veszíthet; a pártban sokan szabadulnának Pistától (2.)
Bevallom, amikor Érdekvédő Becsületes Jószef végre távozott a VMSZ éléről, jómagam is azt hittem, bárki lép a helyébe, üdítő színfolt lesz a lehangoló, lesújtó, rossz komédiásoktól, ripacsoktól hemzsegő délvidéki magyar politikai porondon. József igencsak bárdolatlan stílusa után, még István is – az összes hibájával, gyarlóságával és bűnével együtt – valóban friss tavaszi szellőként hatott nemcsak a VMSZ-esekre, hanem az elcsigázott közvéleményre is, amely rövid ideig elhitte, az új szél új reményt hoz magával, hogy egyfajta magyar egység jöhet létre és népünk végre elmozdulhat a holtpontról. Az illúzió azonban gyorsan szétporladt.
Ma már ott tartunk, hogy a VMSZ középmezőnyéhez tartozó csinovnyikok szabadidejükben azzal szórakoznak, hogy mérlegelik: a tízparancsolatból hányat szegett meg Józsi és hányat Pisti. Olyanok is akadnak, akik szerint Pista mind a tíz, Jóska pedig csak kilenc ellen vétett, de erről a mai napig folyik a vita.
Akárhogyis, a mai VMSZ-es belső politikai szitu következőképpen fest: a párt vezetői egyelőre képtelenek eldönteni kivel szűrjék össze a levüket. A VMSZ szerbiai és tartományi szinten az önmagát alaposan lejárató, korrupciós botrányok súlya alatt roskadozó, immár mindössze 13 százalékos támogatottságot élvező Demokrata Párttal és apróbb csatlósaival alkot szövetséget. Kérdés, hogy meddig. Egyre több szerb médium rebesgeti, hogy még Dragan Đilas, a demokraták elnöke is az ügyészség célkeresztjébe kerül.
Hasonló a helyzet Bojan Pajtić tartományi kormányfővel, akinek az utóbbi időben akadtak úgymond Vajdaság-barát lépései. A Vajdasági Fejlesztési Bank kiszipolyozása és tönkretétele körüli vizsgálat szálai azonban akár hozzá is vezethetnek. Az Informer nevű szerb lap szerint ezen a téren még Istvánunk sem dőlhet nyugodtan hátra.
A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a VMSZ szerbiai és tartományi szövetségese több mint labilis. Néhány délvidéki magyar községben a VMSZ máris kicserélte a koalíciós partnerét és a „szendvicskenő” haladókkal uralkodik együtt. Helyi szinten több-kevesebb sikerrel (a lábtörlő média segítségével) beadagolható a magyar polgároknak, hogy a váltás az ő érdekükben történt.
Szabadkán, a délvidéki magyarság (s ugyanakkor a VMSZ-es vezetés közvetlen érdekei) szempontjából kulcsfontosságú városban bizonytalan a további koalíciós viszonyok sorsa.
A VMSZ persze megtehetné, hogy Szabadkán (sőt mindenütt, minden szinten) ellenzékbe vonul, de ezt a változatot nyugodtan elfelejethetjük. Szereti a hatalmat. Nem kicsit, nagyon. Maradhat együtt az erősen korrupciószagú „sárgákkal” vagy csatlakozhat az egykoron magyarokat elűzni szándékozó, volt seseljista, ma pedig fanatikus uniópárti haladókkal. A választás nem könnyű. Bármélyik féllel történő csókos barátság az itteni magyarság egynegyedének szavazait magáénak tudó VMSZ további gyengüléséhez vezethet. Legalábbis elvileg. A választások azonban viszonylag messze vannak, addig még jó néhány varangyos béka lenyomható az egyébként is folyamatosan félretajékoztatott magyarság torkán. Nyilván így gondolkodhatott Maglai Jenő, a VMSZ szabadakai szervezetének elnöke is, aki már gyakorlatilag kiegyezett a Szerb Haladó Párttal a helyi demokraták megbuktatásáról, az új városi hatalomról, amelynek élén ő (Maglai) lenne. A VMSZ-nek a polgármesteri poszt mellett 5-6 bőségesen tejelő közvállalat is jutna.
Pityuli azonban megparancsolta a tanács tagjainak, szavazzák le Maglait, amit ők meg is tettek 19:2 arányban. Megbízható forrás szerint a szavazás eredménye egészen másképpen alakult volna, ha Istvánnak nem lennének meg a „varázseszközei”, amelyekkel meggyőzően tud hatni az embereire.
De vajon miért mond le Pitta arról, hogy Szabadka egycsapásra ismét a VMSZ kezére kerüljön? Mivel tartják sakkban a demokraták?
Ezt a kérdést a VMSZ kétségbeesett középmezőnyének és „mezei” tagjainak egy része teszi fel. Én sajnos nem tudok nekik válaszolni. Szegényeknek már akkor elment a kedvük Istvantól, amikor a magánéleti botlásának következményeit egyesek állítólag a saját bőrükön érezhették meg. Pista autonómiaellenes nyilatkozatain szintén számos VMSZ-es felháborodott. Sokan közülük kétszer annyi pezsgőt innának meg, ha Isti távozna, mint amikor Érdekvédő Becsületes József búcsúzott. Pedig akkor is pezsgőben fürödtek.
István egyes hűséges médiamunkásai is zúgolódnak. Főleg azok, akik a VMSZ-t kiszolgáló elektronikus médiánál dolgoznak, ahol (a főnökök kivételével) a késve érkező bérek 18-25 ezer dinárt tesznek ki, míg a nyomtatott VMSZ-es médiumoknál a fizetés 40-60 ezer dinár (a főnököké persze ennél több). Legalábbis ezek az információk jutottak el hozzánk portálunk VMSZ-es barátai révén.
Mindent egybevetve, úgy fest, léket kapott a VMSZ-es hajó. Pista bá és legközelebbi párttarsainak hátsója egyelőre bőven elegendő a lyuk betöméséhez. Elválik, hogy meddig.
F. L.
