A hagyományos házasság védelme a “melegfronttal” szemben
Vallási és a hagyományra hivatkozó érvek nélkül fogja pártját a férfi-női házasságnak három amerikai professzor; a Mi házasság? című könyvük a normális házasságb szilárd védelmét képezi. Megközelítésük alapja, hogy nem a homoszexualitás ellen írnak, hanem a hagyományos házasság mellett állnak ki.
Sherif Girgis, Ryan T. Anderson és Robert P. George szerzők kiemelik, hogy az azonos neműek házasságát ellenzők fejéhez gyakran vágják hozzá, hogy „nincs helye vallásos érveknek ebben a vitában”. Függetlenül attól, hogy ez a tétel vitatható, hiszen miért ne lenne helye akár vallásos érveknek is, kötetük kifejezetten tartózkodik a vallásos, illetve a hagyományra hivatkozó érvek idézésétől.
A férfi-női házasság elismerése, mint az egyetlen lehetséges házassági forma, egyáltalán nem igényel istenhitet, vallási meggyőződést, mivel az a természettörvény hatálya alá tartozik, azaz józan ésszel felismerhető igazság, ami emberi természetünkből adódik.
A szerzők a házasság három szemléletét különböztetik meg. Az első – hagyományos látásmód – szerint a házasság egy teljeskörű, mindenre kiterjedő szövetség, amelyben a házasfelek testileg és lelkileg egyesülnek. Ez a kapcsolat a beleegyezéssel kezdődik és a szexuális kapcsolat bélyegzi meg.
Ez a teljeskörű szövetség önmagában is értékes, ám ami miatt az államnak fontos, hogy jogilag elismerje, az a gyermekek jólétének a fontossága. A házasság ezen szemlélete a gyermekáldást helyezi a házasság középpontjába.
A harmadik szemlélet viszont, amelyet a szerzők revizionistának neveznek, pusztán érzelmi kapcsolatnak tarja a házasságot.
A „teljeskörű szövetség”-et , amelynek lényege egymás kiegészítése, csak két különnemű ember tudja létrehozni. Az érzelmeket középpontba helyező nézet ugyan semmi olyan sajátosat nem mond, ami csak a homoszexuális párokra volna jellemző, hisz a különnemű házasfeleket is jellemzi az érzelmi kapcsolat, ám ez még önmagában nem különbözteti meg őket a homoszexuális pároktól. A szerzők szerint viszont, mivel a „teljeskörű szövetség”-re csak egy férfi és egy nő képes, ezért a revizionista nézet nem a házasság fogalmának kiterjesztését, hanem újradefiniálását jelenti.
A férfi-női házasság a legmegfelelőbb keret a testileg és lelkileg egészséges gyermekek felnevelésére. Ezt a szerzők számos kutatás idézésével is alátámasztják, amelyek mind rámutatnak: az egyszülős, élettársi kapcsolatban elképzelt és más „családmodellek” sokkal kevésbé alkalmasak a testileg és lelkileg egészséges gyermekek nevelésére, mivel ezekben nagyobb eséllyel, gyakrabban, jobban sérülnek a gyermekek.
Akik csupán érzelmi kapcsolatnak képzelik el a házasságot, azok csak az érzelmek intenzitásában különböztetik meg más kapcsolatokról, ami téves nézet. Az érzelmek ráadásul jönnek-mennek, és magánügynek számítanak, ezért érzelmi alapon semmi szükség arra, hogy az állam elismerje a házasságot. Az azonos neműek házassága mellett érvelők rendszerint valamiféle igazságtalanság megszüntetésére hivatkoznak. Az ő logikájuk alapján azonban, ha bevezetnénk az azonos neműek házasságát, akkor ugyanazzal a logikával be kellene vezetnünk a csoportos házasságot (ahogy Brazíliában már volt bíróság, amely elismert ilyet) és a házasság más „formáit”. A házasság akármilyen definíciója kizár valakiket-valamiket ebből a kapcsolattípusból, s imigyen „egyenlőtlenséget” teremt – igaz ez a azonos neműek házassága mellett érvelők revizionista nézetére is.
A revizionista nézet több ponton sem tudja alátámasztani saját álláspontját. Egyrészt eszerint a házasság csak az érzelmek intenzitásában különbözik a barátságtól (azaz tulajdonképp annak egy fajtája). A barátság azonban nem járul hozzá a közjóhoz olyan módon, ahogy a házasság, és így semmi értelme annak, hogy a baráti kapcsolatokat elismerje az állam. Ha a szex ezen érzelem kifejezője, és emiatt fontos, mármint az állam szempontjából, akkor azt fel lehet cserélni akármilyen más, kapcsolatos összetartó és kifejező tevékenységgel. Hogy a szexuális együttlét miért különleges más együttléthez képest, azt csakis a gyermekáldásra hangsúlyt helyező szemléletmód tudja megválaszolni. A revizionista nézet nem tudja megvédeni a kizárólagosságot sem (sőt sokszor nem is akarja).
A kötet szerint ha redefiniáljuk a házasságot, akkor nem csak a házassági kötelék jelentőségét és erősségét csökkentjük, de más kapcsolattípusokat (például a barátságot) is gyengítjük vele. Ráadásul az államnak egyszerűen nincs joga újradefiniálni a házasságot. A revizionista nézet emellett a vallásszabadságot is veszélyezteti, amelyet számos példával támaszt alá a kötet (a hagyományos nézetet vallók kirekesztése, liberálisok általi kriminalizálása).
Magyar Kurír nyomán F. L.
