Íme az ember legkorábbi őse
Egy Kínában fellelt, egér méretű fosszília miatt újraértelmezik a főemlősök eredetét. Íme az ember őse!
Néhány centiméter magas, alig 30 gramm súlyú, hosszú farokkal és csontos ujjakkal rendelkezett az 55 millió éve élt, a Kínában most megtalált új főemlős-ős. A fosszilist a brit tudományos folyóirat, a Natur magazin legújabb számában mutatták be a paleontológusok. A lelet plusz egy elem abban a kirakósban, ahol a főemlős evolúció legalsó fáján lévő elágazást vizsgálják. A csontvázból arra következtettek, hogy a főemlősök első tagjai a dinoszauruszok kihalása után a Föld nagy részén megtalálható trópusi lombozatban élő apró élőlények voltak.
„Ez a csontváz sokat elárul nekünk a főemlősök eredetéről és a távoli ősökről” – mondta Ni Hszi-csün, a pekingi Tudományos Akadémia munkatársa, a kutatás vezetője. Mivel új fajról van szó, így a Archicebus achilles nevet kapta. Primitív jellegzetességei arra utalnak, hogy a főemlős evolúció legalsó fokán helyezkedik el, de rengeteg mindent megtudhatunk tőle a makik és a magasabb rendű főemlősök kifejlődéséről.
A fosszíliát több mint tíz éve találta meg egy földműves a Jangce folyótól nem messze. A kövület egy sziklába volt ágyazva, amely kettéhasadt, így vált láthatóvá a csontváz és lenyomata. Ahhoz viszont, hogy a csontvázról teljes és részletes képet kapjanak egy háromdimenziós képalkotó berendezésre is szükség volt. Az óriási gépezet erős röntgensugarakat használ, hogy megvilágítsa a csontváz kőzetben rejtőző részleteit.
A szinte teljes egészében megmaradt csontváz mintegy 7 millió évvel öregebb, mint az eddig legrégebbről származó két lelet: a németországi Darwinius, és az egyesült államokbeli Northarctus. De nem csak a kora miatt különleges, hanem mert abból az időből származik, amikor a különböző főemlősfajok elkezdtek egymástól elkülönülni. Az egyik ágból fejlődtek ki a koboldmakik – kisméretű, nagy szemű, fán élő főemlősök – a másikból az emberszabásúak, mint a csimpánz, az orángután, a gorilla és az ember is.
Az Archicebus nappali életmódot folytatott, relatív nagy szemei segítették az éleslátásban. Csontvázából arra következtetnek, hogy a az ágak megragadásával ugrált a lombokon, kicsi, hegyes fogai rovarfogyasztásra utalnak. Az egyik legfontosabb megfigyelés pedig a sarokcsont alakja, mely a makiéval ellentétben sokkal inkább egy magasabb rendű főemlősére emlékeztet.
Az ember közvetlen ősei és a majmok körülbelül 5-10 millió éve különültek el egymástól, Afrikában
(MTI nyomán)
