Kárpótlás helyett bocsánatkérés jár a magyaroknak?

Magyarország és Szerbia korábban megegyezett, hogy Belgrád visszavonja a magyarokat kollektív bűnösséggel sújtó határozatát. Ennek hétfőn, Áder látogatása előtt egy nappal kellett volna megtörténnie, a kormányülés azonban „technikai okok miatt” váratlanul elmaradt.

Magyar-szerb viszonylatban már megint nem a lényegről beszélünk.

Az elmúlt hónapok legnagyobb súlyú nemzetpolitikai híre, hogy Áder János köztársasági elnök fogta magát, elment Belgrádba, és bocsánatot kért a szerbektől az „újvidéki hideg napokért”, vagyis az 1942 telén a szerbek ellen elkövetett háborús bűnökért. A hírt hangos felháborodás, vagy jobb esetben csendes zúgolódás fogadta, mégpedig a következő, nagyon igaz és helytálló megállapítások miatt.

Egyrészt mi hetven évvel ezelőtt bocsánatot kértünk, sőt, nem csak hogy kértünk, de igazságot is szolgáltattunk azzal, hogy bíróság elé állítottuk és halálra ítéltük a fő felelősöket (egy világháború kellős közepén hasonló eljárásra nem sok példát találunk a világban, ennyit a sokat emlegetett „horthyfasizmusról”…) Hasonló elszámoltatási kísérlet a másik oldalról a mai napig nem történt, és ezt nem is sürgeti senki.

Másrészt bár kölcsönös bocsánatkérésről van szó (a szerb parlament múlt pénteken nyilatkozatban ítélte el a magyar civilek ellen elkövetett 1944-45-ös vérengzést), a két „háborús bűn” mértéke között óriási különbség van. Ezt az áldozatok száma közötti különbség (a magyaroké közel tízszeres), szerb oldalról a szervezett népirtás ténye bizonyítja.

Harmadrészt a szerbekhez fűződő románcunk legalábbis egyoldalúnak hat annak tükrében, hogy két évtizeddel Jugoszlávia felbomlása után hallani sem akarnak a vajdasági magyarok területi autonómiájáról, holott ők a koszovói szerbeknek ezt – egyébként példamutató módon –kierőszakolták.

A felsoroltak tehát mind jogos ellenkezések, és számos ide vonatkozó sérelmet fel lehetne még sorolni a heti rendszerességgel félholtra vert, szórakozásból hazatartó magyar fiataloktól kezdve a befizetett adók Belgrádból való visszatartásáig.

De most nem ez a lényeg.

Hanem egy apró malőr, amely felett szinte mindenki átsiklik. A közös bocsánatkérésnek ugyanis volt egy nagyon fontos előfeltétele is, amelyben a két fél korábban megegyezett, mégpedig hogy Szerbia visszavonja a magyarok kollektív bűnösségét. Ennek hétfőn, Áder látogatása előtt egy nappal kellett volna megtörténnie, a kormányülés azonban „technikai okok miatt” váratlanul elmaradt.

Beszédében maga a magyar államfő is megemlítette, hogy „a múlt lezárása három lépésben történik”, és ebből a háromból (elítélő nyilatkozat, közös megemlékezés, kollektív bűnösség hatályon kívül helyezése) az utóbbi egyelőre nem történt meg.

A kérdés csupán annyi, hogy meg fog-e történni valaha, vagy Szerbia követheti Szlovákia példáját, aki a Benes-dekrétumokkal a hóna alatt sétált be az Európai Unióba. Van okunk a gyanakvásra, a 2011 őszén elfogadott kárpótlási törvényből ugyanis szintén e passzus miatt hagyták ki a délvidéki magyarokat. A budapesti kormány ugyan később saját diplomáciai sikereként könyvelte el, hogy a „restitúciós törvényt” Belgrád visszavonta, a valóságban azonban erre soha nem került sor.

A szerbek ugyanis sunyi módon jogi kiskapukkal úgy módosították a törvényt, hogy a kifosztott, elüldözött, megalázott magyaroknak egyénenként, peres úton kelljen bizonyítaniuk: ők nem háborús bűnösök. Egy szerb bíróság előtt természetesen, saját költségen…

A forgatókönyv tehát kísértetiesen hasonló, mint másfél évvel ezelőtt, és csupán reménykedhetünk, hogy a mostani fotóknak, főhajtásoknak és koccintásoknak lesz valami eredménye, és a vérengzések túlélőit, illetve leszármazottait előbb-utóbb kárpótolja a szerb állam.

Martonyi János kedden bejelentette, hogy Szerbiával legkésőbb 2014 januárjáig megkezdődnek a formális tárgyalások az uniós csatlakozásról. Szorít az idő.

Havas Jon

Jobbegyenes Blog nyomán T. T.