Az atomóra már a múlté?
Az atomóránál is pontosabb órát fejlesztettek ki francia kutatók, akik szerint optikai rácson alapuló szerkezetük 300 millió évente késik vagy siet egy másodpercet.
A Nature Communications című szaklapban ismertetett tanulmányukban azt állítják, hogy órájuk nemcsak a másodperc egységét határozza meg újra, hanem az időmérés – a világidő – nemzetközi alapjául is szolgálhat.
Valaha az emberiség az idő múlását a Föld keringéséhez – a napszakok váltakozásához – kötötte: egy napnak az az egység számított, amely alatt a bolygó megkerülte a Napot. Ám mivel a Föld keringés közben imbolyog a tengelye körül, az egyik nap rövidebb, a másik pedig hosszabb lett. Később hasonló problémákkal küzdöttek a mechanikus szerkezetek is, amelyek – bármennyire pontosak is – hol késnek, hol sietnek.
Az atomórák, amelyek az atomok szabályosan ismétlődő rezgésszámát használják fel egy alapidőegység (frekvencia) előállítására, hatalmas ugrást jelentettek az időmérés történetében. Az első, már cézium-133 atommal működő szerkezetet 1955-ben Louis Essen építette meg Angliában a Nemzeti Fizikai Laboratóriumban (National Physical Laboratory). Ezt követően fogadták el a másodperc meghatározását: a Nemzetközi Mértékegység-rendszer (SI) 1967-ben a másodperc fogalmát úgy rögzítette, mint a „cézium-133 atom 9 192 631 770 rezgésének időtartama alapállapotban, két hiperfinom energiaátmenet között”. A definíció a céziumon alapuló, 100 millió évente egy másodpercet tévedő atomórát tette meg az idő- és frekvenciamérések elsődleges forrásául.
A jelenlegi rendszerben a céziumatomok felhőit mikrohullámokkal késztetik rezgésre. „Mi viszont lézersugarakat alkalmazunk, amelyek sokkal gyorsabb rezgéseket képesek generálni, mint a mikrohullámok. Ennek köszönhetően az időt jóval rövidebb szakaszokra tudjuk felosztani, ami azt jelenti, hogy módszerünkkel magát az időt is pontosabban mérhetjük” – fejtette ki Jerome Lodewyck, a Párizsi Csillagvizsgáló tudósa.
(vg.hu nyomán)
