Törésre kész gerincek, nyalásra kész nyelvek: Mindenki tódul a „csetnikekhez”
Eddig is tudtuk, hogy a szerb politikai porond egy ócskapiac – bóvli áruvál és (többnyire) olcsó árakkal.
Ami azonban mostanában történik, felülmúlja a legvadabb és legnyersebb balkáni fantáziát.
A Szerb Haladó Párt (SZHP), amely hatékony politikai taktikával, jelentős médiahátszéllel és nyugati támogatással a jelek szerint, hosszú időre bebetonozta hatalmát Szerbiában, olyannyira vonzóvá vált más pártok számára, hogy a tagsága mára mintegy 400 ezerre duzzadt. Olyan pártokból röpködnek át hozzá tagok, amelyeknek az eszmeisége és programja gyökeresen eltér a haladókétól. Igaz, a haladók is megtagadták magukat, amikor a csetnik arculatot úgymond felcserélték „európai” imázsra.
A Szerbia Egesült Régiói pancsovai szervezete teljes egészébén, szőröstül-bőröstül átrepült a haladókhoz. Az SZHP-ben már azt sem ellenőrzik, hogy valaki büntetett előéletű-e vagy sem. Nem finnyásak, mindenkit, aki kínálkozik, bekapnak és megemésztenek.
A Szerbiai Demokrata Párt szabadkai, užicei és vranjei szervezetének komplett tagsága szintén a haladó fedélzeten kötött ki. Požarevacón ugyanezt tették egyes demokrata párti tanácsnokok. Nagybecskereken pedig a Vajdasági Szociáldemokrata Liga tanácsnokai árulták el az „alapelveiket” és édesítették meg a szájukat egy kis hatalommal az SZHP oldalán.
Most látszik igazából, hogy az ún. bianco lemondásoknak mekkora létjogosultságuk volt. Azok aláírásával a tanácsnokok és a képviselők arra kötelezték magukat, hogy a pártcsere esetében lemondanak a mandátumukról.
Ezeket azonban a demokrácia (?) nevében beszüntették, és onnantól kezdve olyan undorító politikai kereskedelem vette kezdetét, amilyet a világ még nem látott.
F. L.
