Az Európai Unió nem engedélyezi az RTS-sarc beszüntetését, mert „védi a szerb demokráciát” (?!)
Most, hogy az áram (is) minden ok és indok nélkül brutálisan megdrágult, az átlagpolgároknak az eddiginél is többet jelentene a szerb „közszolgálati” televíziós csatotna (RTS) előfizetési díjának ígért beszüntetése.
Aleksandar Vućič, a kormány első alelnöke nemrég kijelentette, hogy az említett előfizetést biztosan törlik, az RTS-t pedig ezentúl a köztársasági költségvetésből pénzelik majd (ami ugyebár szintén értelmetlen; hagyni kellett volna, hogy a szerb nézők által sem túlzottan kedvelt RTS a piacból próbáljon megélni, mint a többi csatorna).
Aleksandar Tijanić, az RTS igazgatója pedig heteken keresztül nyafogott, hogy szerinte a költségvetési pénzek nem elegendőek, s a polgárokon – ha muszáj, erőszakkal, akár a vagyonuk elkobzásának árán is – be kell vasalni a tartozást, mert ellenkezőleg a szóban forgó csatorna megszűnik.
Az úgynevezett független (egyébként pedig zsírliberális) szerb újságíró egyesületek, amelyek nyugati utasítások szerint működnek, Tijanić oldalára álltak. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy – amennyiben az RTS kizárólag állami pénzekből tartaná el magát, kénytelen lenne teljesen kiszolgálni az aktuális rezsimet (mintha eddig nem azt tette volna). Ez egyúttal az Európai Unió álláspontja is, amely kvázi ily módon védi a „szabad tájékoztatást, mint a demokrácia egyik vívmányát”.
A művelődési minisztériumnak már el kellett volna készítenie az elektronikus médiumokról szóló törvénytervezetet, amely magában foglalta volna a szóban forgó csatorna pénzelési módját is, de a kormányátalakítási huzavona miatt ez a dokumentum még várat magára, főleg most, hogy leváltják a művelődési minisztert.
Előbb-utóbb majdcsak elválik, hogy Vučićnak mi a fontosabb: a polgároknak tett ígérete vagy az Európai Unió parancsa. A válasz sejthető.
F. L.
