A két szülős családmodell a múlté! Az egy vagy a három a jövő
Gyerek három szülővel? Genetikusan megtervezett babák? Transzgenikus embriók? A tudomány fejlődése alaposan felforgatta az utódlásról és némiképp a családról alkotott hagyományos elképzeléseket.
A gyakorlat persze lassabban követi a tudományos lehetőségeket, de ahogy a brit szakmai testület támogatta és a parlament elé utalta a mitokondriális transzferrel létrehozható „háromszülős gyerekek” ügyét az ellenző vélemények ellenére, a dolgok mégis előremozdulnak. Érdemes felidézi azokat a lépéseket, amely pár évtized leforgása alatt átrajzolták az emberi reprodukcióról való gondolkodásunkat – mondja Sándor Judit jogászprofesszor, a CEU Bioetikai és Jogi Központjának igazgatója.
Az első, testen kívüli mesterséges megtermékenyítés eredményeként 1978. július 25-én világra jött csecsemőt, Louise Brownt még az idegenkedő „lombikbébi” elnevezéssel illették. Az ő létezéséhez vezető beavatkozást édesanyjának betegsége, konkrétan petevezeték-elzáródása indokolta. Azóta százezrek születtek ilyen módon, a módszer ma már világszerte gyakorlat. A fejlett országokban az újszülöttek egy-öt százaléka már testen kívüli mesterséges megtermékenyítéssel (IVF-technikával) jön a világra.
Csakhogy ahogy a tudomány épületében résre nyitnak egy ajtót, a rés egyre nyílik, és mind többen lépnek át rajta. A szaporodással foglalkozó orvoslás sem állt meg az első eredmények után. A kilencvenes évek elején Belgiumban kidolgozták azt a módszert, mely egyetlen spermium injekciószerű bejuttatását eredményezte a petesejtbe. Néhány év múlva, 1998-ban megoldották a spermiumválogatást, mely a „legakcióképesebb” férfi hímivarsejtet volt képes társai tömegéből előhalászni. Az Európa Tanács 1997-ben született oviedói egyezményét ratifikáló országokban (így 2002-től Magyarországon is) ezt az eljárást azonban – ahogy bármilyen módszert, amelynek célja az emberi génállomány megváltoztatása – csak nemhez kötődő betegségek kiküszöbölése vagy gyógyítása érdekében és a leszármazottak genomjának érintetlenül hagyása mellett lehet alkalmazni. Ilyen öröklődő bajok azonban nagyon is léteznek, miközben a beteg géneket hordozók is szeretnének gyermekeket nemzeni. Méghozzá egészségeseket. Erre pedig a tudomány megadja a választ: a nyár elején röppent fel a hír a „háromszülős” gyerek megszületéséről.
A hagyományos család bástyáit a tudomány olyan vívmányai is döntögetik, mint a mesterséges petesejt vagy spermium, hogy a műanyaméhről és műheréről ne is szóljunk. Ezeknek a segítségével valaki egyedül, csak saját genetikai anyagának felhasználásával is vállalhat majd gyereket. Egy nő a saját őssejtjei valamelyikéből és egy mesterséges Y kromoszómával egészséges petesejtet és hímivarsejtet lesz képes létrehozni. A Guardian tavaly interjút készített Aarathi Prasad sejtbiológussal, aki olyan meghökkentő állításokkal borzolta a kedélyeket, mint a pszeudospermaként megtermékenyítésre képes női ivarsejt, a férfiak csontvelőőssejtjeiből alkotható petesejt vagy két női DNS kombinálódásából formálható embrió. Mindez persze még csak fikció, de az utóbbi lehetőséget 2004-ben be is bizonyították, mikor egy Kaguya nevű egér apaállat nélkül született. Kaguyát egy érett és egy éretlen petesejt segítségével hozták létre, ami a nők jövőbeni önálló gyermekvállalását teszi elméletileg elérhetővé.
Tudományos fantasztikum? Játszadozás a természet rendjével? Ki tudja! Az indiai származású kutatónő szerint a világ változik, és benne mi is. Louise Brownt is felháborodás fogadta, ahogy az első szemüveget is a természet dolgába való beavatkozásnak tartották. Sokan etikai normákról papolnak, de a másik oldalon ott vannak azok, akik egyszerűen csak jelentkeznek, és segítséget kérnek.
(nol.hu nyomán)
