Izzadás, mint kommunikációs csatorna
Az emberi hónaljárok a mikrokozmosz lényeinek a melegágya. Ebben a meleg, sötét, nedves mélyedésben sok millió, mintegy ötven fajba sorolható baktérium nyüzsög.
Az emberiség hajnalán ősanyáink és ősapáink még nem is annyira a beszéd, mint inkább a testszaguk segítségével kommunikáltak egymással. Ebben a nemek közti sajátos párbeszédben a baktériumok jelentős szerepet játszottak, miután képesek a verejtékben található tesztoszteront szexuálisan izgató, csábító illatanyaggá átalakítani.
A szantálfaillatú androstenol és a csekély koncentrációban is érzékelhető androstenon gondoskodtak arról, hogy az ellenkező nemű őseink egymásra találjanak, és hogy ezekből az illat vezérelte randevúkból újabb és újabb utódok születhessenek.
A nők felismerő képessége máig megmaradt
Idővel azonban, az emberi feromon észlelésében szerepet játszó gének működésképtelenné váltak, így a férfiak a szaglás útján manapság már nem érzékelik a női ciklus állapotát. A nők viszont mind a mai napig nagyon pontosan képesek felismerni a férfi dominancia illatát. Kísérlet igazolja, hogy a hónaljból vett szagminták alapján a nők egyértelműen meg tudják állapítani, hogy melyik minta származik a domináns férfitól.
A baktériumok tehát hozzájárultak az emberiség szaporodásához, az emberi verejték pedig viszonzásként ideális életfeltételt teremt a mikrobák számára. Legalább is az a váladék, amely a hónaljban, emlőkben és a nemi szervek területén található apokrin mirigyekben képződik. Ez a tejsűrűségű váladék a szőrtüszők nyílásában jelenik meg, és zsírokban, fehérjékben, aminosavakban gazdag.
A baktériumok – elsősorban a staphylococcusok és corynebacteriumok – ezekből a szerves anyagokból táplálkoznak. A tápanyagot azonban nem képesek teljes mértékben lebontani, és ezek a verejtékben visszamaradt zsírsavmolekulák okozzák a kellemetlen odort.
Csábillatból elkendőzendő testszag
Mindenesetre ezt a testszagot őseink még csábillatként érzékelték, azonban az evolúció során az ellenkező neműek egymás iránt érzett szimpátiájának kimutatására újabb jelzőrendszerek alakultak ki, és az emberiség azóta mindent elkövet, hogy az immár undorítóvá devalválódott testszagot valahogy elkendőzze. Időszámításunk előtt 1500-ban a kínaiak már azon fáradoztak, hogy különböző illatos gyantákból és állati zsiradékból kikevert kenőccsel illatosítsák magukat.
Izzadtságcsökkentő, illatosító készítmények
A mai dezodorok használata ennél lényegesen kellemesebb és hatékonyabb. Ezek a testápolók parfümolajt tartalmaznak. A parfümolajok egyes fajtái, amellett hogy pompásan illatoznak, képesek csökkenteni a baktériumok szaporodását, és egyben gátolni a kellemetlen bomlástermékek képződésében szerepet játszó enzimek működését.
Fontos továbbá a tartós hatás elérése. Ennek érdekében a parfümolajat vagy egy hordozómolekulához kapcsolják, vagy mikrométer nagyságú, kukoricakeményítőből és mannitolból álló kapszulába csomagolják. Mindkét eljárásnak az a célja, hogy az illatanyag a kötéséből csak a verejték jelenlétében, és annak hatására szabaduljon fel, és így tartós illathatást biztosítson.
Sajátosan működnek az izzadságcsökkentők, az antitranszpiránsok. Ezek a készítmények alumínium- és cirkóniumsókat tartalmaznak, amelyek a képződött verejtéket felitatják és egyúttal az izzadságmirigyek kivezető járatait, elzárják. Ilyen módon az izzadságképződés 20-60 százalékkal csökkenthető.
Dezodorok: Mit hoz a jövő?
A jövőbeli dezodorálást illetően, szellemes teóriák születtek. Egyik elképzelés szerint, az eddigiekhez képest, pont fordítva kell a „szagtalanítás” problémájához hozzáállni. Nem a hónaljszag képződését kell megszüntetni, hanem az ezt érzékelő szaglóhámreceptorokat kell megtéveszteni, becsapni.
Ma már ismeretes, hogy az orrnyálkahártyán 350 fajta, más és más szagminta felismerésére képes receptorféleség található. Érdekes, hogy ezek a specializálódott receptorok, eredeti ingeranyagukon túlmenően másféle szaganyaggal is képesek kapcsolódni, amelyek leblokkolják ezeket a jelfogó idegvégződéseket. Például a gyöngyvirág illat receptorát, bizonyos aldehid vegyülettel blokkolni lehet.
Elméletileg tehát nincs más dolgunk, mint felkutatni azokat a receptorokat, amelyeket a verejtékben lévő, bomló zsírsavak kellemetlen szaga képes aktiválni, majd megtalálni azt az ember számára kellemes illatot, amely ezeket a „hónaljszag” érzékelésért felelős receptorokat lezárja, ilyen módon akadályozva a rossz szag felismerésének, illetve tudatosításának bonyolult idegrendszeri folyamatát.
Az elgondolás gyakorlati megvalósítása hosszú, és pénzigényes kutatómunka kérdése. Az ilyen blokkoló illatot tartalmazó dezodorral tehát nemigen fogunk a közeljövőben találkozni. Addig is maradnak számunkra a kozmetikai ipar hagyományos termékei, és ami a hónaljszagot illetően még ennél is fontosabb, – a rendszeres testi tisztálkodás.
(WEBBeteg.hu nyomán)
