Ezúttal nem mi mondjuk, hanem a szerb média: A honosítás jó biznisz, a magyar állampolgárság egy termék, amelynek az ára némileg változott
A Politika szerb napilapban megjelent Tanuljunk magyarul, hogy bejussunk az Európai Unióba c. cikk csak megerősíti azt, amit portálunk korábban kiderített, bebizonyított és részletesen vázolt: az egyszerűsített honosítás sajnos nem csak (és talán nem is elsősorban) a magyar nemzet összetartozását szolgálja, hanem gyakran száraz bizniszt jelent számos kérelmező, közvetítő és hivatalnok számára.
Az írásból kiderül, hogy pl. Belgrádban és Újvidéken léteznek személyek, akik kapcsolatban állnak különböző magyar települések hivatalnokaival. Tőlük megkapják a kérdéseket és a válaszokat, amelyeket aztán a honosítást igénylő szerbek fejből megtanulják. Ha valahonnan „előkotortak” egy magyar felmenőt, már csak pár mondatot kell bebiflázniuk ahhoz, hogy kényelmesen megkapják a magyar állampolgárságot. Aztán pedig mehetnek Nyugatra melózni vagy szélhámoskodni.
A lap írása szerint egyes nyelviskolák a nyelv tanításán kívül a közvetítő szerepét is hajlandóak eljátszani, tehát az igénylő dokumentumait továbbítani-átadni valamelyik magyaroszági önkormányzaton, illetve helyi irodában. Ez azt jelenti, hogy azok a kérelmezők, akik pár magyar mondatot sem képesek bemagolni, meghatározott pénzösszegért magyar állampolgársághoz jutnak anélkül, hogy személyesen megjelennének és kvázi elbeszélgetnének az illetékes hivatalnokkal. A Poltika úgy tudja, ez a szolgáltatás azelőtt 100-150 euróba került, de miután a magyar hatóságok észrevették, hogy túl sok a belgrádi és a nem vajdasági igénylő, némi szigorításokat vezettek be. Ez automatikusan megemelte a magyar állampolgárság megszerzésének árát, amely immár több száz eurót tesz ki.
Az újvidéki VRTV beszámolója a jelenségről
A lap információi szerint a honosítási folyamatba bekapcsolt hivatalnokok a beszélgetés során továbbra is szabadon dönthetik el, hogy az igénylő nyelvtudása kielégítő-e vagy sem. Valakinek egy „szia” is elég, mások többet várnak el a klienstől, de általában nagyon „rugalmasak” és engedékenyek.
A fentiek nem vonatkoznak a szabadkai Magyar Főkonzulátusra, ahol megkövetelik a tűrhető nyelvtudást, állítja a Politika napilap.
Politika nyomán F. L.
