Jó biznisz a felzárkóztatás – Családi vállalkozást üzemeltet közpénzből a Házi Tanítói Szolgálat?

Társadalmunkban egyre nagyobb szakadékok vannak kialakulóban különböző rétegek között, ezeket számos forrásból érkező támogatással igyekeznek csillapítani alapítványok és állami szervek egyaránt. Azonban egyesek ebben is megtalálták a nagy üzlet lehetőségét.

„Küldetésünk az iskolával együttműködve segítséget nyújtani a tanulásban, a megszerzett ismeretek hatékony alkalmazásában”  fogalmazza meg céljait a Házi Tanítói Szolgálat civil szervezet. Azonban a nemes szándék mögött, ugyanilyen nemes módszerek is húzódnak? Erre a kérdésre kerestük a választ cikkünkben.

Az Ágyas Sándor által vezetett Házi Tanítói Szolgálat fő profilja a gyermek és felnőtt nevelés mellett a délvidéki és a zömében magyarok lakta Észak-bácskai cigányság felzárkóztatása. Programjaikat főleg pályázati forrásokból, így a Bethlen Gábor Alap (BGA), a Tartományi Oktatásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vagy épp a Szekeres László Alapítvány (SZLA) forrásaiból valósítják meg.

Azonban feltűnő, hogy a Házi Tanítói Szolgálat, kinevezett projekt vezetői vagy épp megbízott szociológusai között sokszor találkozhatunk az Ágyas vezetéknévvel, ami nem egy szerencsés véletlennek, hanem annak tudható be, hogy a fizetett szakmunkatársi feladatok pályázatait igen gyakran családon belül sikerül valakinek megnyernie. Így, bár egy nemes cél érdekében, de a közpénzek a családi kaszából vándorolnak egyik zsebből a másikba.

Jó példa erre a Noszán szervezett „Tarts lépést a többivel!” című délutáni foglalkozás sorozat. Ahol a Tartományi Oktatásügyi Titkárság támogatásából finanszírozott délutáni oktatási programokat Ágyas Sándor neje, Nagy Ágyas Erika pedagógus vezette. Ugyanígy a tegnap zárult négy napos „Benned a létra” nyári iskolát is az Ágyas házaspár vezette, amelyet a BGA fél millió forinttal támogatott, az 500 dináros jelentkezési díj mellett.

Eközben az egyesület vezetőjének lánya is sikerrel pályázott édesapjánál és így a „Vajdasági magyarok diplomahonosítási folyamatának visszakövetése és munkaerő-piaci helyzetének vizsgálata” elnevezésű program megbízott szociológusa Ágyas Réka lett. A kutatás támogatója, az MNT, a SZLA és BGA, utóbbi 200 ezer forinttal finanszírozta azt.

Azonban Ágyas Sándor az idők szavát meghallva, jó stratégiai érzékkel a cigány integrációban is fontos szerepet vállal. Hiszen egy kisebbségi szervezet egy másik kisebbség felzárkóztatására szóló forrásigénylései csakis nemes szándékúak lehetnek gondolhatnánk.

Ezért a Házi Tanítói Szolgálat számos roma integrációs programban vett részt vagy indítványozta azok pályázati vagy közpénzen való megvalósítását. Ilyen például a „Roma tanoda”, amely kezdeményezésről elmondták „Mivel tőkével nem rendelkezünk, így stratégiánkat pályázatokon keresztül tudjuk megvalósítani”. De bármely sajtóban megjelent anyagot olvassuk is ahol a szervezet elnöke nyilatkozik, folytonos visszatérő téma a pénz és annak igénye.

Így történhetett meg az is, hogy a Pharo Drom roma civil egyesülettel a zömében cigány származású halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára Horgoson Holdsugár néven klubbot nyitottak. Ágyas a Magyar Szónak elmondta „A Magyar Nemzeti Tanácstól kértünk segítséget, és adott is pályázatírót. A pályázatot megírták, a Holdsugár Alapítvány 160 ezer dinárért vásárolt játékeszközöket, továbbá csocsót, pikádót „

Jogos a kérdés, hogy a szintén működő Roma Nemzeti Tanács mikor segítette hátrányos helyzetű délvidéki magyar gyermekek sorsát?

A roma kultúrát annak ellenére is előtérbe helyezik, hogy tavaly még a magyar kormánytól is 400 ezer forintot nyertek a határon túli területek identitását megerősítő programokra, na persze nem volt meghatározva kinek az identitását kell erősíteni.

Így aztán Ágyas úr ha kell Horgoson hűti le a feldühödött embereket, akik a faluban eluralkodó cigánybűnözés miatt háborodnak fel, de ha kell stúdióbeszélgetéseken is kiáll a becsületes kétkezi megélhetési bűnözök jogai mellett.

A támogatásokat még hosszan lehetne sorolni, a kisebb 10 ezer dináros MNT eszközbeszerzéstől a nagyobb projektekig.

De már ebből is jól látható, hogy a pályázatok sokszor nem egy probléma megoldását, avagy egy igény kielégítését szolgálják, hanem a családon belüli diplomákhoz stimmelő, programokba fognak bele, így a mundér becsülete sem támadható és a sajt is megmarad.

Különösen gyanús Ágyasék jó szándéka, jobban megismerve a család előéletét. Ágyasék eredetileg ugyanis Bácskossuthfalván éltek, ahol Sándor foglakozott már civil szervezetekkel sőt, az „OTTHON” Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézet terápiás foglalkozásainak vezetője is volt – erről egy helyi lakos mesélt portálunknak, aki azt is elmondta, hogy a faluban nem a segítőkész kezdeményezéseiről, hanem állítólagos sikkasztásairól ismerik.

Akinek -mint mondják- amikor már forróvá vált a talaj a lába alatt, akkor az egész családdal kiköltözött Pécsre. Egyesek azt is tudni vélik, hogy bírósági eljárás, sőt letöltendő börtönbüntetésre is ítélték a családfőt a különböző zavaros pénzügyek miatt – azonban ezt az információt sem megerősíteni vagy cáfolni nem tudjuk, azonban több helyi lakos mesélte ugyanezt egybehangzóan és az is elgondolkodtató, hogy miért nem tértek soha többé vissza saját szülőfalujukba.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy cikkünk nem az elvégzett programok minőségét és az elért céljait kívánja minősíteni, csupán a politikai és pályázati körökben jól ismert népi körjáték a „kézről-kézbe, zsebből-zsebre” elnevezésű közpénzes gyermekjáték, újabb kiváló példájára szerettünk volna rávilágítani.

opp.