Csúnya bezavarás: „Ki kell szállni a magyar irodalmi életből” – (hiába) mondták Lovas Ildikónak és az őt jutalmazó testületnek másfél évvel ezelőtt

Mazochista hangulatomban begépeltem a keresőbe néhány délvidéki magyar író nevét, hadd lássam, mi jót csinálnak mostanában. Megakadt a szemem egy cikken, amely a Népszabadságban látott napvilágot. Igaz, másfel éve jelent meg, de semmit sem veszített az időszerűségéből, hiszen Lovas Ildikóval, a vajdasági magyar irodalom és politikum(?) koronázatlan királynőjével foglalkozik. Az ötletekből és tintából kifogyhatatlan, az alkotásait szalagon gyártó szabadkai írónőt a szorgalmas pennamártogatásért 2011-ben értékes díjban részesítették a szabadkőművesek.

Ennek sajnos nem tudott mindenki tiszta szívből örülni. Sőt az imádott kultúrdámánkat egyes liberális barátai földbe döngették. Irigységből vagy …?

Akárhogyis, lássunk egy kis idézetet a Népszabi hasábjain 2011-ben megjelent „Egy kis melléfogás – Rotary Irodalmi Díj: Vitatják Lovas Ildikó regényének idei elismerését” című írásból.

Közben hátra lehet dőlni és egy jót kávézni vagy borozni.

Lovas Ildikó A kis kavics című regényének díjazása meglepetésnek számított. Persze, olyan is akadt, aki ennél markánsabban fogalmazott: „az utóbbi évek egyik legrosszabb magyar regénye. Még kritikát sem lehet írni róla, olyan unalmas, gyönge és gyatra.” Radics Viktória ezt a megjegyzést fűzte a díjazás híréhez a Literán, és az egyik közösségi portálon, ahol hozzászólások özöne indult el. Nem véletlenül, hiszen a vajdasági kritikus meglehetősen radikálisan fogalmazott: „az egész mű hányaveti, nemhogy szellemi erő nincs benne, de munka sincs belefektetve. Amennyiben komoly kritikusok szavazták meg ezt a díjat, agyő, ki kell szállni a magyar irodalmi életből, semmi értelme részt venni ebben az értékzavaros mocsadékban. A magyar kritikai életben gondolkozni, fölmérni tilos. A korrupció nem sokkal kisebb, mint a politikában, a tudatlanság viszont még nagyobb.” Gerold László, szintén újvidéki kritikus pedig ennél is tömörebben fogalmazott Lovas elismeréséről: „A díj szégyen.” (az idézet vége)

A jövőben időnként foglalkozunk Lovas Ildikó munkásságával. Nyilván jót tesz majd a művészlelkének. Ő a miénk és mi szeretjük őt.

A dőlt betűs szöveg a Népszabadságból származik.

A képen: a végzet asszonya

F. L.