Lemondó nyilatkozat a román-magyar meccs után – Sajnos nem Egervárié
Tisztelt MLSZ! Tisztelt magyar labdarúgó-válogatott!
Alulírott Gyúrós István kijelentem, hogy 2013. szeptember 6-i dátummal lemondok arról, hogy a nemzeti csapatot valaha is látom világbajnokságon futballozni.
Indoklás: 1987-ben születtem. Ez a legfőbb oka annak, hogy a 86-os vb-t csak videón nézhettem vissza. Nem láttam a szovjetek elleni 0-6-ot, sem a Kanada elleni 2-0-t. Nem láttam Détári gólját, amely az utolsó magyar találat volt világeseményen. Egészen péntekig hittem benne, hogy látok majd még hasonlót. Azonban minden négy évben csalódnom kell.
1997-ből már vannak saját emlékeim. Tízévesen néztem a pótselejtezőt. „A jugoszlávok kesztyűben játszanak, reméljük, hogy megtanítjuk őket kesztyűbe dudálni” – mondta akkor Knézy Jenő. Az idősebb Knézy. 1-7 lett a vége.
2001-ben esélyünk sem volt. 2005-ben friss szegedi egyetemistaként a sörkertben néztük a magyar-svédet. A 91. percben Ibrahimovic lőtt Király szemei közé. Oda lett a matematikai esély is. 2009-ben jól álltunk a csoportban, két hazai meccsen legalább négy pont kellett volna a svédek és a portugálok ellen. Duplabelépő, Puskás-stadion. A svédek ellen hátrányból egyenlítettünk. „Fújd le” – üvöltöttem a bírónak. Nem fújta. Jött a 94. perc, majd megint Ibrahimovic… A portugálok elleni unalmas 0-1-be beletörődtünk. Megint nem sikerült.
2013. Mi lesz? – kérdezték a romániai meccs előtt. Nyerünk! – válaszoltam. Mindig ezt mondom, ha a magyar nemzeti csapat lép pályára, legyen szó bármilyen sportágról. Hittünk benne. Két percig. A futballistákat látva ők is maximum addig. Egy hatalmas baki, 0-1, majd végül 0-3. Megint marad nekünk a matematikai esély, a számolgatás.
Tisztelt MLSZ! Tisztelt magyar labdarúgó-válogatott! Szeretnék, de nem bírok tovább reménykedni. Nem bírok többet csalódni.
Köszönöm a megértést!
Maradok tisztelettel!
Gyúrós István
