Szerbia az afrikai országok ipari szintjén – 287 ezer ember tart el 7 milliót
Szerbia az ipari fejlettség szempontjából a szegényebb afrikai országok szintjén van, mint amilyen Etiópia – figyelmeztetnek a közgazdászok.
Csak minden 25-ik ember dolgozik a termelésben, vagyis a hétmillió 300 ezer lakos közül csupán 287 ezren. Miroslav Zdravković közgazdász utal arra, hogy 116 községben több mint a felére csökkent a munkások száma. Belgrádban például 160 ezerről 60 ezerre. Újvidéken feleannyian dolgoznak az iparban, mint a nyolcvanas évek végén.
A Jurij Bajec és más közgazdászok által összeállított korábbi tanulmány szerint azonban ennél kedvezőtlenebb a helyzet. Pontos adataik szerint a tartományi székvárosban a csaknem 24 900-ról 5500-ra csökkent az ipari dolgozók száma, Szabadkán 16 000-ről 2300-ra, Belgrádban 246 000-ről nem egész 14 000-re, Nišben 25 000-ről 3300-ra.
Szinte minden város az állami, kereskedelmi és közműszolgáltatásokért befolyó illetékekből, tehát a lakossági befizetésekből tartja fenn magát, és nem az iparból, illetve az értékteremtésből.
Az ipar tönkremenése a 90-es években, a háborúk és a szankciók korában kezdődött, de folytatódott a demokratikus hatalomváltás után is. A tanácsadók, közöttük a nyugati egyetemeken diplomázottak ugyanis elfogadtatták álláspontjukat a kormánnyal, miszerint lejárt az ipari társadalom kora, és most már a szolgáltatási és pénzszektor, így a bevásárlóközpontok és a bankok kerülnek előtérbe.
Dragoljub Rajić, a Szerbiai Munkaadók Uniójának elnöke szerint nagy melléfogásnak bizonyult az a számítás is, hogy nem kell tervet kidolgozni az újraiparosításra, mert ez utóbbi a privatizálás révén úgyis megvalósul. A termelés azonban nem lendült fel, sőt nagymértékben alábbhagyott.
A téves magánosítás a legtöbb esetben a cégek megsemmisítéséhez vezetett. Számos korábban sikeres gyár most kihasználatlan csarnok ócskavasba való gépekkel. Elbocsátott munkásaik nem lehetnének versenyképesek a nemzetközi piacon, mivel a két évizeddel ezelőtt elsajátított műszaki tudásuk és készségük már elavult.
A külföldi beruházások által újraindított üzemek nem elegendőek a bruttó hazai termék és a kivitel kellő növeléséhez. Közben az ország még inkább lemarad az uniós államok mögött, amelyekben óriási összegeket fordítanak az oktatásra és a képzésre, nálunk viszont az állam azoknak a vállalatoknak a fennmaradását támogatja jelentős pénzekkel, amelyek megrekedtek a korábbi szinten, és csak veszteséget termelnek.
A helytelen politika miatt főként Belgrádban mentek tönkre a több ezer dolgozót foglalkoztató ipari óriások. Az államnak a privatizálási próbálkozások előtt át kellett volna szerveznie ezeket, és csak azt követően lett volna szabad új tulajdonost vagy stratégiai partnereket keresnie.
Mivel ezt nem tette meg, érthető, hogy a komoly külföldi esetleg hazai beruházók nem akarták és most sem szeretnék átvenni az olyan gyárakat, amelyeknek igen nagy az adósságuk, elavult a felszerelésük, valamint jelentős munkaerőfölöslegük van – figyelmeztetnek a közgazdászok. (RTV)
