Baróton felavatták a Hálaadás Kopjafáját
A Székely Társalgó Egyesület a baróti református templom bejárata mellett avatta fel a Hálaadás Kopjafáját, mely a magyar honvédség 1940. szeptember 12-i baróti bevonulásának, a második világháborúból és a fogságból hazatérteknek, illetve az elmúlt esztendőkben szervezett honvédtalálkozóknak állít emléket. A rossz idő ellenére sokan megjelentek a vargyasi Máthé Ferenc Ilonka által készített kopjafa leleplezésén, melynek költségeit nemzeti érzelmű székelyek állták. A megemlékezés díszvendége Gyüre Csaba, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke volt.
Farkas Vilmos kisbaconi református lelkipásztor igehirdetésében arra biztatta a közösséget, hogy merjen nagyot álmodni. „Álmodtak és hittek elődeink, s Erdély és a Székelyföld a trianoni igazságtalanság után visszatért az anyaországhoz” – mondotta, majd hozzátette: „volt egy ember, aki jó időben és jó helyen mert álmodni és cselekedni”. Az esemény házigazdája, Krizbai Imre lelkipásztor úgy fogalmazott: fontos, hogy történelmünk meghatározó pillanatainak emlékét megőrizzük, a hazánkért cselekvőket pedig megbecsüljük. A tiszteletes köszöntötte az eseményen megjelent öt egykori honvédet, akiket a templomban levő mintegy százötven emlékező meg is tapsolt.
Gyüre Csaba országgyűlési képviselő, a Jobbik alelnöke díszvendégként jelent meg a történelmi eseményen, de ott voltak a háromszéki, csíkszéki és udvarhelyszéki jobbikosok is. Gyüre a külhoni és anyaországi magyarság nemzetmentő munkájára utalva kifejtette: „van hitünk, vannak álmaink, vannak céljaink és hiszünk benne, hogy azokat meg is tudjuk valósítani. Ehhez azonban rengeteg munkát kell elvégezni! És ezt tesszük. Legfontosabb a Kárpát-medencei magyarság mind teljesebb egységére való törekvés.” A Jobbik alelnöke kiemelte: büszke arra, hogy maga is megszavazhatta azt a törvényt, amely megteremtette a lehetőségét, hogy visszanyerjék állampolgárságukat a csonka Magyarországon kívül élők.
A Székely Nemzeti Tanács bardóc–miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós a kopjafa emlékőrző szerepére hívta fel a figyelmet, Miklósi József pedig korabeli dokumentumok alapján idézte fel, milyen kitörő örömmel fogadta Székelyföld a második bécsi döntést követő napokat, a felszabadulást, a magyar honvédek bevonulását. Barót volt polgármestere, Nagy István a honvédek helytállását emelte ki, mondván: „nem azt kérdezték, milyen rangot kapnak, vagy kiállhatnak-e majd a város főterére díszelegni, hanem azt, mit tehetnek ők a nemzetért”. Bocz Zoltán beszédében felvetette: miért rossz, kinek árt, ha valaki szereti nemzetét, s tesz is azért?
Az eseményen fellépett a Zathureczky Gyula Kórus, a vargyasi Borbáth Szilveszter énekelt, Fogarasi József és Kelemen Csongor pedig verset mondott.
A rendezvény zárultával Pál Hunor, a Jobbik háromszéki csoportjának vezetője nyilatkozott portálunknak, aki kihangsúlyozta, hogy fontosnak tartja az ilyen jellegű megemlékezést, mivel annak középpontjában nem csupán egy tárgy, a kopjafa van, hanem azok a hősök is, akik egy szent dologért, a nemzetért harcoltak. Pál hozzátette: „mindenképp hagyománnyá kell váljon ez a megemlékezés, hogy majd az unokáink is büszkén mesélhessenek arról, hogy a magyar honvédek milyen bátor harcosok is voltak!”
Kovács Antal, baróti jobbikos ehhez hozzátette, reméli, hogy „talán ez a kopjafa majd kötelezni fogja az utókort, hogy soha ne feledjen és harcoljon az álmaiért, míg tőlünk, jobbikosoktól kitartást és sok munkát követel.”
alfahir.hu nyomán T. T.
