Pásztor Bálint: édesapám esti mese helyett Caesarról és Napoleonról olvasott
Az egyik szabadkai helyi tévécsatorna heti gyakorisággal sugároz amolyan „a politikus is ember” típusú szerb nyelvű műsort.
Egyik alkalommal Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági parlamenti képviselője volt a vendég. Tegnap este pont a vele készült laza beszélgetést csíptem le.
Noha nem tüntették fel, hogy ismétlésről van szó, ezt nem volt nehéz kikövetkeztetni, hiszen Pásztor junior arról beszélt, hogy a VMSZ egyike azon ritka pártoknak, amelyekben nincsenek ún. „bianco lemondások”, mert nagy a párton belüli bizalom (?!). Mint mondta, a VMSZ azt szeretné, ha a „bianco lemondások” teljesen megszünnének a szerbiai politikai életben, de nem nagyon bízik benne, hogy a nagyobb pártok ezt valaha is megszavazzák, mert az említett módszerrel sakkban lehet tartani a szófogadatlan kádereket. Nos, a „bianco lemondásokat” azóta mégis kiiktatták, tehát ebből (is) rá lehetett jönni, hogy egy valamivel régebbi műsor ismétléséről van szó.
Akárhogyis, Pásztor Bálint eléggé kitárulkozott. Gondoltam, megosztom az olvasókkal a beszélgetés egyes részleteit. Abból indultam ki, hogy a komoly és olykor nyomasztó témák tengerében nem árt egy könnyedebb szöveg. Kommentárt nem fűzök ahhoz, amit mondott.
P. B. egyebek között elárulta, hogy gyermekkorában édesapja esti mese helyett Caesarról és Napoleonról olvasott neki. Nem csoda hát, hogy kedvenc hobbija, érdeklődési köre a mai napig a történelem. Mi több, történész szeretett volna lenni, de praktikus okokból végül úgy döntött, mégis jogásznak tanul.
P. B.-ről (sokak szerint a VMSZ leendő elnökéről) azt is megtudtuk, hogy vegetariánus, ugyanis négyéves korában történt vele valami, ami miatt nem fogyaszt állati eredetű élelmet. Illetve létezik kivétel: a csevap és a plyeszkavica – de csak azért, mert a tömény fűszerek ezeknél az ételkülönlegességeknél elnyomják a hús ízét, mondta P. B.
Továbbá elmesélte, hogy milyen hűséges típus, minden kapcsolata legalább két évig tartott.
Feleségének nem volt túl nehéz megszoknia gyakori távolléteit, mert tudta milyen a politikusok élete, ugyanis a Magyar Nemzeti Tanácsnál dolgozott. (Nyilván ott ismerkedtek meg.)
P. B. a parlamenti ülések idényében minden nap utazik a Szabadka-Belgrád útvonalon. Ezt azért teszi, hogy napi szinten legalább rövid időre láthassa kisfiát. Amúgy saját sofőrrel rendelkezik, ami lehetővé teszi számára, hogy útközben a laptopján átfussa a napi sajtót. Szavai szerint az olyan komoly lapok mellett, mint amilyenek a Magyar Szó (?), a Blic (?) és a Danas, komolytalan (?) újságokat is olvas, mert így áll benne össze a pillanatnyi helyzetről való reális kép. Amikor kevésbé feszült, szépirodalmat is a kezébe vesz, jelenleg a Kabalisták c. regényt olvassa.
Kedvenc humoristája Hofi Géza, az egyik kedvenc filmje a Maratonfutók tiszteletkört futnak (Maratonci trče počasni krug) c. szerb alkotás.
Édesapjával, Istvánnal nehezen tud időpontot egyeztetni, mert mindketten nagyon elfoglaltak, ezért a VMSZ mostani elnöke csak vasárnaponként látja unokáját, vagyis P. B. fiát.
Kevés barátja van. A VMSZ többi parlamenti képviselőjével több időt tölt, mint a családjával.
Amúgy a VMSZ képviselői minden (!) parlamenti párttal jó viszonyban vannak.
Nem tekinti magát hivatásos képviselőnek, van neki egy kisebb magánvállalkozása, bár azt gyakorlatilag az egyik gyermekkori haverja vezeti.
P. B.-től végül azt is megtudhattuk, hogy a VMSZ káderei meglehetősen nagy önállóságot élveznek (?!), ukázok nem jellemzik a pártot (?!).
F. L.
