Házra gyűjt a szerencsétlenül járt csantavéri család

Tegnap reggel a tűz martalékává vált egy családi ház Csantavéren, az úgynevezett Szőlősoron. A hétgyermekes Gere Zoltán és Irén pár óra leforgása alatt elveszítette mindazt, amit több mint húsz éven át az otthonának tartott. A tetőtéri lángokat együttes erővel próbálták megfékezni a helybeli önkéntesek és a Szabadkáról érkezett tűzoltók, délre azonban már csak az átázott romos falak, az égre meredező kémények és az elüszkösödött, elszenesedett berendezés jelezte azt, hogy milyen szörnyű tragédia történt. A házaspár azonban nem esett kétségbe, őket keményebb fából faragták – hozzászoktak a kemény és piszkos munkához, ahogyan a szegénység sem valami elvont és szokatlan fogalom a számukra.

A romok eltakarítása még tegnap megkezdődött. Szerencsére ma is szép idő van, hogy haladtok a munkával?

Gere Irén: – Megpróbáltuk kimenni a „házból” azt, amit még lehetett, aminek még hasznát vehetjük, és valamennyien átköltöztünk a szomszédos házba a lányunkhoz. Ma folytatjuk az elszenesedett törmelék elszállítását, hétfőn pedig, ha már dolgoznak a hivatalokban, a nyakunkba vesszük a várost és megpróbálunk valamilyen segítséget, támogatást kérni. Tegnap délután itt jártak az ügyben illetékes felügyelőség munkatársai, hogy felmérjék a tűz által okozott anyagi kárt. Elbeszélgettek velünk és fényképeket készítettek a romok között. Azt mondták, hogy hétfőn délelőtt jelentkezzünk a szabadkai belügyi titkárságon, utána pedig keressük föl a Szociális Védelmi Központot, hátha tudnak valamiben segíteni.

Tegnap estefelé összeült a „családi tanács”. Milyen döntés született, hogyan tovább?

– Nincsen túl sok időnk a töprengésre, nagyon gyorsan kell cselekednünk. Tízen összezárva nem maradhatunk télire ebben a kétszobás házban, ahol most ideiglenesen meghúzódtunk. Én afelé hajlottam, hogy takarítsuk el a romokat és vágjunk bele az építkezésbe – lesz, ami lesz. Van valamennyi téglánk az udvarban, két ablakunk és tetőcserép is a másik háznál. Mivel munka után a férjem még szemétkihordást is szokott vállalni (kocsival, lóval), így mindig összegyűjtöttük és hazahordtuk a szeméttelepen talált építőanyagot. Faanyag is volt készenlétben meg néhány ajtó és ablak, de azokat vesztünkre a padláson tartottuk, és most minden porig égett. Én érzelmileg is kötődöm ehhez a helyhez, de kénytelen vagyok belátni, hogy a férjemnek igaza van: itt semmiképp nem maradhatunk. Nem lehetünk egymás hegyén-hátán, több gyerek iskolába jár, rendezett körülményekre van szükségünk. Most szinte minden holminkat zsákokba gyömöszöltük, sok ruhanemű elégett, szinte semmit nem találunk… A falak átáztak, jön ránk a tél, nincs mire várnunk, sürgősen kell egy szolid kis házat keresnünk, ahol mindannyian elférünk és ahol végre nyugalmunk lesz.

A faluban rengeteg megüresedett ház keres gazdát, szinte minden utcában van egy-két olyan ház, ahol kint van az ablakban az „eladó” tábla…

– Már tegnap is beszélgettünk erről. Egészen estig jöttek-mentek nálunk az emberek, és többen is jelezték, hogy hol melyik házat érdemes megnéznünk. Holnap majd ez lesz a dolgunk. Sajnos megtakarított pénzünk nincsen.

Egy szélesebb körű összefogással viszont talán megoldható lenne. Eredményes lehet például a Segítő Kéz Vajdaság elnevezésű csoport által támogatott adománygyűjtés.

– Többen jelentkeztek, hogy szeretnének segíteni. A Caritas Szeretetszolgálat helybeli önkéntesei és Uccai Róbert plébános úr az elsők között kerestek föl bennünket, de néhány magánvállalkozó és a nagycsaládosok egyesületének a vezetője is járt nálunk. Mindenkinek hálásan köszönjük az együttérzést és a támogatást.

Szabó Angéla

Fotó: Szedlár Rudolf

A Gere családnak mindenfajta segítségnyújtásra, támogatásra szüksége lesz. Épp ezért, akik a lehetőségeikhez mérten segíteni tudnak, azok megtehetik az alábbi számlaszámon: NLB Banka 310 – 7210100008351 – 74, Gere Zoltan, Čantavir, 2. vinogradi 12, vagy pedig elvihetik az adományaikat a családnak, illetve a Caritas önkénteseinek is.