Szörnyű pusztítást vitt végbe a Demokrata Párt a szövetségeseivel (köztük a VMSZ-szel) együtt; sokkoló adatok következnek! (+18)
Elképesztő adatok láttak napvilágot a szerbiai gazdaság hanyatlásáról. Persze nagyjából tudtuk-tudjuk mi zajlik körülöttünk és miért megy tönkre az egzisztenciánk, de a lenti számok olyanok, hogy azt javaslom, mindenki alaposan készüljön fel lelkileg mielőtt szembesül a döbbenetes tényállással.
Előszöris: az állami munkahelyeken alkalmazott személyek száma a (hivatalosan) 7,1 millió lakosú Szerbiában ma 3,5-szer nagyobb, mint a 22 millió lakost számláló egykori Jugoszláviában.
Lássuk azonban a közelmúltat. Az iparban 2000-ben, tehát a miloševići diktatúra végén 900 ezren, míg a mai európai típusú demokrácia több mint egy évtizede után mindössze 286 ezren dolgoznak.
A Demokrata Párt és a szövetségesei (köztük a VMSZ) uralma idején történtek a legelképesztőbb visszaélések. Az állami, vagy ha jobban tetszik, közszférában csaknem száz százalékban párthovatartozás és az ahhoz kötődő protekció alapján lehetett elhelyezkedni.
Azért, hogy a szerbiai közszférában, vagyis zömében az adminisztrációban ma 660 ezren veszik fel a csinos fizetéseiket (míg a magáncégek foglalkoztatottjai mély nyomorban élnek), legnagyobb mértékben a demokrata párti Mirko Cvetković volt kormányfőt terheli a felelősség. Cvetkovićot még az övéi is szenilis hülyének, szánalmas bábúnak tekintették, de tény, hogy rendkívül sikeresen végezte el a piszkos munkát. Kormányfői mandátuma alatt a parazita állami adminisztrációt 200 ezer személlyel duzzasztotta fel, ami garantáltan világcsúcs.
Nem kevésbé vétkes Božidar Đelić egykori kormányfőhelyettes sem, aki karrierje során egyebek között a pénzügyminiszteri tisztséget is betöltötte. Ugyanolyan, külföldről (konkrétan Párizsból) érkező gazdasági szakértőnek, ifjú titánnak számított, mint most a haladók által futtatott Lazar Krstić.
Đelić messzemenőleg legnagyobb bűne a rengeteg, horribilis bérért dolgozó alkalmazottból álló különböző ügynökségek létrehozása, holott azok teendőit simán elláthatták volna a meglevő minisztériumok. Ez borzasztó csapás volt a gazdaság számára, amelyet ráadásul új illetékekkel is terheltek.
Az állami szféra terebélyesedésével párhuzamosan ment tönkre a magángazdaság.
Sokat mond az az adat is, miszerint 2004 és 2007 között a magánszféra hivatalosan 1,3 millió alkalmazottat számlát, mára pedig alig valamivel több mint egymillióan dolgoznak privát cégeknél.
Mint tudjuk, az állami adminisztráció hízásával 2000-től a mai napig felvirágoztak a korrupció, a megvesztegetések, a pénzügyi mesterkedések.
A VMSZ is e szörnyeteg rendszer összetevő részét képezte. Ez egy kőbe vésett tény, amelyet minden délvidéki magyar választópolgárnak figyelembe kellene vennie mielőtt a szavazóurna elé lép.
F. L.
