Pál Károly mondjon le!
A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát – tartja a közmondás. A népi bölcsesség igazsága alól pedig a délvidéki magyar politikusok sem jelentenek kivételt.
Így járt Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke is, aki az igazság teljes tudatában, rezzenéstelen arccal tudott belehazudni a választópolgárok szemébe.
Mint ismeretes a VMSZ körülbelül 700 fizetett aktivistával rabolta le a délvidéki emberek adatait, amelyekért mint a húsboltban a felvágottért kiló után fizettek, de ne feledjük, amikor egy párt fizet azt mindig közpénzből teszi. Erről több részletes beszámolót közöltünk már melyeket IDE KATTINTVA olvashatnak el.
Az üggyel kapcsolatban az egyre jobban gyűrűző botrány és a listázás gyanújának felmerültével Pál Károly a következőket nyilatkozta a sajtónak:
„Semmilyen adatbázist nem használtunk fel a magyar családok felkereséséhez (…) Utcabiztosok révén jutottunk el a háztartásokba, habár, sajnos ilyen módon nem tudtunk minden magyar házba bekopogni. De azok, akik ismerik saját szomszédjaikat, ismerik a magyar családok által lakott házakat, csak oda mentek el”
Ezen állításokat cáfolja meg az a lista, amelyet a Magyar Remény Mozgalom (MRM) péterrévei tagjai szereztek meg a falut járó VMSZ aktivistáktól, és amely bizonyítja, hogy Pál Károly hazudott az ügyben.
Az MRM tagjai azt az információt is megerősítették, amelyet a VMDK és a szabadkai .most szervezet is nyilvánosságra hozott, miszerint az aktivisták, kvóták alapján dolgoztak: 50 dinár járt a magyarországi választási regisztrációért, míg 30 dinár a magyar választói névjegyzékre való feliratkozásért, további 10-10 dinár pedig a mobilszámok és az e-mail címek megszerzéséért.
Minden kopogtató ember egy körülbelül 200 személyes adattal ellátott listát kapott a kezébe (ezt bizonyítják a fent bemutatott listák is), amelyek alapján járták a településeket majd pedig adategyeztető lapok kitöltésével gyűjtötték be a polgárok adatait.
A VMSZ Döbrögije számára ezek után az egyetlen erkölcsileg járható út az lenne, ha egy nyilvános bocsánatkérés után lemondana minden politikai tisztségéről és visszavonulna a közszerepléstől.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha a VMSZ vezetői hamut is szórnának a saját fejükre, azzal sem lenne elintézve a dolog, mivel a szerbiai jogszabályok büntetik a polgárok politikai célú listázását, így a bűncselekménynek jogi következményei is kell, hogy legyenek.
Az erkölcsi bizonyítványt már kiállította magáról a Vajdasági Magyar Szövetség vezetése, most már csak az a kérdés, hogy haza merik-e vinni az intőt és bemerik-e vallani, hogy visszaéltek a délvidéki magyarság jóindulatával, vagy pedig hantáznak és megpróbálják kimagyarázni tettüket.
Sz. A.
Kapcsolódó írások:
A Pont most civil szervezet elnöke: „a VMSZ virtuális emberkereskedelmet folytat”
A listázás nem pálya – Kilóra vásárolta fel az emberek adatait a VMSZ
A VMSZ mindenkit hülyének néz az adatbázis építés kapcsán?
Regisztrációs ívenként 50 – 80 dinárt kapnak a házról házra járó VMSZ-es aktivisták
Közlemény a délvidéki magyar pártok egyeztető tanácskozásáról
Kérdőív-botrány: A VMSZ iránti pártszimpátia után járna csak az oktatási támogatás?
