Aki nem adózik, ne is szavazzon?
Egy mandátum sorsáról dönthet az erdélyi magyarság – derül ki egy friss kutatásból. Ez az egyetlen kis mandátum természetesen azonnal megmutatta, 2004. december 5. prolijait nem nyelte el a föld az elmúlt évtizedben. Marad a kommentförgeteg az interneten: „aki nem itt adózik, ne szavazzon” – olvasható a fröccsszagú kocsmafilozófia kádári hagyománya lépten-nyomon.
Az anyagországi proli háborog, hiszen ő ugye milliókat adózott eddig, meg ugye egész életében gürcölt, hogy aztán most elvegyenek tőle ezek a „románok” egy szavazatot.
Az önzőség és a végtelenül egybites világkép hozzátartozik ehhez a réteghez, nem is érdemes vele túlságosan foglalkozni, változtatni sem nagyon lehet rajta.
Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy bizony pont az a típus böffenti fel leghangosabban az utolsó korty keserűt a Diófa borozóban, amely egész életében elvárta az államtól, hogy eltartsa őt, adjon munkát, az sem baj, sőt jó is, ha olyat, ami tökéletesen felesleges. Amúgy pedig 20 éve rokkantnyugdíjas, de azért el tud menni feketében ide-oda, okosba’.
Persze erről nem csak ő tehet, a rendszer tette lehetővé számára, sőt, biztatta is.
Játsszunk egy játékot, adjunk igazat nekik, nosza, aki nem adózik itt, ne is szavazzon!
De akkor ne voksolhasson a feketéző, a leszázalékolt, a segélyre váró, a munkanélküli, a nyugdíjas, elvégre már nem adózik, szavazhatott eleget életében. Ugye?
Ugye, hogy nem.
De a proli agyáig ez már nem jut el. Fogalma sincs arról, hogy egy határon túli magyar sokszor több hasznot (igen, itt pénzről beszélünk, hogy ő is értse) termel ennek az országnak, mint sok-sok „itt adózó”. Arról nem is beszélve, hogy Kisvárdától Csepelen át Győrig egészen biztos, hogy mindenhol lesznek magyar iskolák, a segélyt lehet követelni magyarul a hivatalban, és a kocsmában is anyanyelven rendlehető a kommerszbarack. Bármilyen pocsék kormány is lesz Budapesten. Ugyanez Marosvásárhelyen, Dunaszerdahelyen, Munkácson, vagy Zentán egyáltalán nem így van. Ott mindez jelentős részben azon is múlik, hogy az anyaország kiáll-e az ott élő magyarokért.
Idáig ez simán lelkiismereti kérdés volt a politikai elit számára, esetleg lehetett rajta nyerni, vagy bukni pár százezer olyan anyaországi szavazót, akit komolyan érdekel az elszakított nemzetrészek sorsa. Ám ezek 90%-as úgyis masszív jobber, tehát ballibéknek nem is nagyon stresszelték magukat ezen a kérdésen. Hát, mostantól egy kicsit kényelmetlenebb a meló a Jókai utcai MSZP-s Halálcsillag legénységének. Kénytelenek lesznek néha úgy tenni, mintha nem szarnák le a határon túli magyarságot, hiszen most már ők is szavazhatnak. A lecke fel van adva, kedves baloldal. És még még csak nem is nehéz. Tessék száz év után végre nemzetinek lenni – vagy legalább annak tűnni.
Aromó – Jobbegyenes Blog
T. T.
