„Pásztornak és Korhecznak mielőbb távoznia kellene nem csak a politikából, de a közéletből is” – Interjú Bozóki Antallal, az Árgus vajdasági kisebbségi jogvédő szervezet elnökével

Még ropogósak a lapjai, annyira friss a most elkészült könyve. Miről szól a könyv? Miért vágott neki annak megírásába? Kiknek ajánlja a kiadványt, és hol találkozhatnak vele az emberek?

A zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) kiadásában szeptember végén  jelent meg A Magyar Közösség Szerbiában c. könyvem. Mint ahogyan a címe is mondja, az itteni magyar közösségről szól.

Ez egy többszintes társadalom-tudományi tanulmány, amely áttekintést ad a vajdasági magyar közösség általános demográfiai és gazdasági helyzetéről, valamint azokról a jogi, politikai és egyéb problémákról, amelyek a mindennapi életben jelen vannak a nyelv- és íráshasználat, az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás, a hagyományápolás, a nemzeti autonómia és a közügyekben való részvétel, valamint a jogsérelmek és a közösségi élet egyéb fontos területein.

Amikor azt mondom, hogy a könyv többszintes, akkor ez alatt azt értem, hogy minden egyesfejezet, illetve témamegvilágításakor először bemutatom a vonatkozó területen a nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményekből származó kötelezettségeket, ez után következik az, hogy mit tartalmaznak a belső (szerbiai és vajdasági) jogszabályok, és végül, hogy ezek hogyan valósulnak meg, illetve hogyan nem érvényesülnek a mindennapi gyakorlatban.

Miért vágtam a könyv megírásába? A nemzeti kisebbségi jogok kutatásával és érvényesülésével a nemzetközi jog és a belső jog területén már több évtizede foglalkozok. Egy időben hivatásosan is. Ezen területen már több könyvem is megjelent. Ez a könyv most bizonyos módon összefoglalja az eddigi ismereteimet és munkámat.

A könyvhöz egy CD lemez is tartozik, amely tartalmazza egy korábbi tanulmányomat az emberi- és a nemzeti kisebbségek védelméről az Egyesült Nemzetek Szervezetében, valamint az európai és a kétoldalú kisebbségvédelmi eszközökről. A lemezen megtalálhatók az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak a vajdasági nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos dokumentumai, de az anyaországi és a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek állásfoglalásai is. Ugyancsak itt találhatók a nemzeti kisebbségek jogai megvalósítása szemszögéből fontos szerbiai és tartományi jogszabályok.

Mindezek ismerete nélkül szerintem nem lehet felelős nemzeti kisebbségi politikát folytatni. Mondhatnám azt is, hogy a könyv valójában teljes körű kisebbségjogi ismereteket nyújt. Ezért mindenkinek ajánlom, aki ezekkel a témákkal alaposan és szakszerűen kíván foglalkozni. Erre azért is szükség van, mivel – a meglátásom szerint – a jelenlegi kisebbségi politikusokra leginkább a voluntarizmus, a tények és valós helyzet ismeretének hiánya a jellemző. Ilyen módon pedig kisebbségi politikát nem hogy nem lehet, de nem is szabad folytatni.

Hozzátenném még, hogy hasonló könyv utoljára 1967-ben jelent meg. Ez pedig Rehák László A kisebbségek Jugoszláviában című,  a Forum Könyvkiadó által megjelent jogi-politikai tanulmánya (emlékezetem szerint doktori értekezése). Érdekes lenne most összehasonlítani az akkor és a jelenlegi helyzetet.         

A könyvet – ismereteim szerint – csak a VMI-nél lehet beszerezni.

Köztudott, hogy Ön testközelből volt érintett a régi öt temerini fiú, de az új temerini hetek esetében is. Mi a véleménye a két esetről? Van párhuzam a két eljárás között? Valóban jogtipró a szerbiai igazságszolgáltatási rendszer?

A korábbi, illetve a „régi öt temerini fiú” bűnügyébe már csak – néhány szülő kérésére – az ítélet jogerőssége után kapcsolódtam be. Most így utólag nem sok értelme lenne értékelni az eljáró bíróság az akkor ügyvédek munkáját. Persze, hogy sok minden függ a konkrét esetben fellépő ügyvédektől is, de tudni kell, hogy az ítéletet a bíróság hozza meg. Csak annyit mondanák, úgy tűnik, hogy az eljárás során több ténybeli, de eljárásjogi mulasztás és hiba is történhetett. Kezdve attól, hogy az eljárás szerb nyelven folyt. Ezek részletezésének azonban most már éppen semmi jelentősége nincsen, esetleg csak tanulni lehetne belőle.

A „temerini hetek” ellen folyamatban lévő bűntető eljárásban csaknem az elejétől kezdettől kezdve részt veszek. Egyedül nem voltam jelen a temerini rendőrségen történt kihallgatásuknál. Ha valami közös van is a két eset között, akkor elsősorban az, hogy mindkét esetben magyarok a vádlottak, és hogy mindkettő Temerinben történt. A két ügyet azonban nem venném „egy kalap alá”. A tapasztalatom szerint ugyanis nincsen két egyforma bírósági tárgy. Mindegyik különbözik a valamiben a másiktól, mindegyiknek vannak sajátosságai.

Míg a korábbi temerini ügyben a fiatalok gyilkossági kísérlet miatt lettek elítélve, a mostaniak ellen az ügyészség nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emelt vádat. Sikerült azonban elérni, hogy a további eljárás magyar nyelven történjen. Így került az ügy a Szabadkai Felső Bíróság magyar bírója elé, aki a vádindítvány vizsgálata után – a 2013. október 21-i keltezésű végzésével – megállapította, hogy a bíróság „a további eljárás lefolytatására helyileg nem illetékes”. A „temerini hetek” ügye tovább bonyolódik és húzódik. A fiatalok pedig most már több mint egy éve börtönben vannak… Ez viszont most már nem csak törvény-, hanem alkotmányellenes is, mivel az Alkotmánybíróság időközben két esetben is kimondta, hogy „sérült a vádlott alkotmányos joga, hogy a letartóztatás korlátozott ideig tartson”. Az Alkotmánybíróság ezzel azt üzente, hogy „a bíróságoknak ezt az intézkedést (mármint a vizsgálati fogságot – B. A.) nem szabad rutinszerűen elrendelniük és meghosszabbítaniuk”. (Mindkét esetben a vádlottak rövidebb ideig voltak börtönben, mint a magyar fiatalok.)

Az eljáró szervek munkában észlelt hiányosságokról és jogsérelmekről memorandumot adtam át az Újvidéki Felső Bíróság elnökének, a Tartományi Képviselőház elnökének és a Tartományi Ombudsmannak, de nem mutattak érdeklődést az ügy után. Minderről értesítettem a Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottságát, valamint 14 közleményt adtam ki (http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek).  

Azt tudjuk, hogy a szerb igazságszolgáltatás mély válságban van. Ahhoz azonban, hogy végső következtetést vonjuk le arról, hogy „jogtipró a szerbiai igazságszolgáltatási rendszer” meg kell várnunk az eljárás végét, illetve az ítélet kimondását. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont elmondhatom, hogy nem kimondottan kisebbségbarát. A megkülönböztetés megnyilvánulását azonban nagyon nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani, mivel itt többnyire szubjektív viszonyulásról lehet szó.   

Mit kell tudni az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesületről? Mivel foglalkoznak?

Az újvidéki székhelyű Árgus 2001. június 15-én alakult azzal a céllal, hogy figyelemmel kísérje az emberi és nemzeti kisebbségi jogok megvalósulását a Vajdaságban. Alapvető tevékenységét a kisebbségi, különösen a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek tagjainak kollektív és egyéni jogai megvalósításának területein, úgymint a gazdaság, a kultúra, az oktatás, anyanyelvhasználat, hagyományápolás stb. terén fejti ki. Különös figyelemmel kíséri, elemzéseket készít, és közvélemény-kutatásokat végez, valamint megvitatja és a nyilvánosság elé terjeszti a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósulását Szerbiában és Vajdaságban.

Az egyesület már 2001-ben évkönyvet adott ki, amely már akkor átfogó betekintést adott a vajdasági magyarság helyzetéről, amit 2002-ben újabb évkönyv követett.

Az Árgus 2004-ben külön évkönyvet adott ki a vajdasági kisebbségek 2003–2004. évi zaklatásáról, amelyet újvidéki tartózkodása alatt Doris Packnek, az EP délkelet-európai kérdésekkel foglalkozó küldöttsége vezetőjének is átadtam. (Pack az Európai Parlament ad hoc bizottsága tagjaként járt Szerbiában. Ennek a bizottságnak még Jelko Kacin és Becsey Zsolt volt a tagja, és 2005. január 28-ától 31-éig a nemzeti kisebbségi közösségek elleni sűrűsödő támadásokat és a nemzetek közötti feszültségeket vizsgálta a Vajdaságban.)

Az egyesület 2007-ben tanulmánykötetet adott ki Magyarok a Vajdaságban címmel (Újvidék, 2007. július, Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Egyesület). A kiadványhoz mellékelt CD-n dokumentálta a kisebbségek 2005–2006. évi zaklatásait. A vajdasági magyarság helyzete című kiadvány (Árgus, Újvidék, 2007 november) tartalmazza a 2007. évi zaklatások kronológiáját is (43–92.). (A tanulmányt – amely a kisebbségi jogok szerbiai érvényesítését volt hivatott feltérképezni – megkapta Andreas Gross, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Monitoring Bizottságának vezetője is, amikor 2007. november 26-ától 29-éig Szerbiában tartózkodott.)

Gaudi-Nagy Tamás stúdióbeszélgetése Strasbourgban Bozóki Antallal és Kiss Ervinnel

Az Árgus elnökeként 2007-ben – az Amerikai Magyar Baráti Közösség meghívására – több előadást tartottam az USA-ban a vajdasági magyarok helyzetéről, majd 2008-ban és 2009-ben részt vettem az európai parlamenti képviselők kezdeményezésére Brüsszelben tartott közmeghallgatáson („hearing”-en) is. A meghallgatások célja annak áttekintése volt, hogy miként valósul meg Vajdaság autonómiája, és hogyan alakult a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete.

Az eddigi gyakorlat folytatásaként az Árgus folyamatosan készíti a vajdasági nemzeti kisebbségek zaklatási és jogsértési eseteinek dokumentálását is. Az idén Jog szülőföldhöz címmel (Verzál, Újvidék, 2013) újabb évkönyvet jelenttettünk meg, amely – a bevezető kisebbségjogi tanulmány mellett – tartalmazza a 2012. évi, a mellékelt CD pedig a 2007 és 2012 között történt nemzeti alapú incidensek kronológiáját.   

Nemrégiben ügyvédként és jogvédőként vett részt Strasbourgban, az Európa Tanács őszi parlamenti ülésszakán. Mi volt az út célja? Milyen akciókat folytattak le? Miről tájékoztatták az európai elöljárókat?

Strasbourgban, az Európa Tanács (Council of Europe) őszi ülésezésnek első napján (2013. szeptember 30-án) szervezett közmeghallgatáson és több ország küldöttségével való találkozón az Árgus nevű magyar nemzeti kisebbségi jogvédő civil szervezet elnökéként, de úgy is mint ügyvéd vettem részt. Egyébként, mint már említettem, korábban két alkalommal ilyen meghallgatás aktív részvevője voltam Brüsszelben, az Európai Parlamentben is, de jártam az USA-ban is.

Most is és korábban is elmondtam a vajdasági magyarok helyzetével és az emberi jogsértésekkel kapcsolatos véleményemet, meglátásomat. Gondolom, hogy erre szükség van, s ezt a strasbourgi út is igazolta.

Pillanatkép a strassbourgi közmeghallgatáson. Balról jobbra haladva: Rácz-Szabó László (Magyar Polgári Szövetség), László Bálint (Magyar Remény Mozgalom), dr. Bozóki Antal és Gaudi-Nagy Tamás

Az egyes európai országok képviselőivel (a hollandokkal, katalánokkal, finnekkel, oroszokkal, angolokkal, wellsiekkel, törökökkel, stb.) való találkozókon is azt tapasztalhattuk, hogy általában keveset tudnak a Vajdaságról, az itteni magyarok helyzetéről pedig még ennél is kevesebbet. Elmondható ez sajnos a szerb parlament, de a Vajdasági Képviselőház tagjairól is.  

Erre a látogatásra azért is szükség volt, mert amikor az Európa Tanács vagy más szervezet képviselői Szerbiába jönnek, általában csak a hatalmi szervek képviselőivel és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselővel beszélnek a nemzeti kisebbségek helyzetéről, a civil szervezeteket pedig elkerülik. A véleményem szerint, ezen a gyakorlaton mielőbb változtatni kellene, vagyis több forrásból kell értesülni, hogy a valós helyzetről valaki teljesebb képet kapjon.

A VMSZ-nek (a szerb parlamenti küldöttség keretében) hét éve van képviselője az Európa Tanácsban (ET). Dr. Gaudi-Nagy Tamás, az ET magyar küldöttsége tagjának elmondása szerint „az elmúlt három évben igazából nem látott, nem hallott olyan nyilvános rendezvényről, amelyen a VMSZ képviselője látványos eszközökkel bemutatta volna a vajdasági magyarok helyzetét”.

A strasbourgi út fontosságát, tehát, abban látom, hogy elmondtuk, hogyan látjuk a vajdasági magyarok helyzetét, és melyek azok a problémák, amelyekre sürgősen megoldást kell találni, mert veszélyeztetik az önazonosságot, a közösséget és annak fejlődését.   

Hangsúlyoztuk, hogy a Szerbiában élő őshonos nemzeti kisebbségeket is teljes mértékben megilletik a kollektív jogok, mint bármelyik másik népet. Szükségesnek mondtuk, hogy Szerbia még az EU-csatlakozás megkezdése előtt megnyugtatóan rendezze az itteni magyarok helyzetét.

Nyílt és tárgyilagos vitára szólítottunk fel a nemzeti kisebbségek helyzetéről.

Srasbourgban megtettük az első lépést a vajdasági magyarok helyzetének ismertetése, rendezése érdekében. Nem kívánunk egyebet, mint a Szerbi által a nemzetközi egyezményekben és a belső jogszabályok által is vállat nemzeti kisebbségjogi kötelezettségek maradéktalan teljesítését.

Ön többször ostorozta a VMSZ és az MNT vezetőségét a magyarság súlyos helyzete miatt. Miért vélekedik így? Milyen felelősség terheli őket?

A VMSZ-nek és az MNT-nek, illetve vezetőinek, nevezetesen Pásztor Istvánnak és Korhecz Tamásnak van a legnagyobb felelőssége a vajdasági magyarok helyzetének rosszabbodása miatt. Elsősorban politikai, de erkölcsi felelősség is terheli mindkettőjüket. Amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy 2000 óta mindketten olyan vezető tisztsége(ke)t töltenek be, amelyekről  befolyásolták, befolyásolhatták a társadalmi viszonyok, így a magyar közösség sorsának alakulását is.    

Nehéz lenne még csak felsorolni is a nyílt és megoldásra váró problémákat, amelyek az utóbbi tíz évben csak fokozódtak: 40 ezerrel csökkent a magyarok száma. Továbbra is növekszik az elvándorlás, folyamatban van magyar nyelv sorvasztása, az anyanyelvű oktatás leépítése, a kultúra elszegényedése, nem szűnnek amagyarellenes incidensek, stb.

A magyarok a lakosságban való részvételükhöz képest csaknem minden szinten alul vannak képviselve a döntéshozatali testületekben. Területileg megosztották a magyar közösséget. Még a tartományi a közigazgatásban sem növekedett a magyarok részaránya, pedig mindketten a tartományi kormány tagjai (is) voltak és ezt közvetlenül is befolyásolhatták volna. Problémák vannak a rehabilitálás és a restitúció területén is. A sajtónak a VMSZ és az MNT szolgálatába való terelését sem szabad kihagyni. Nem valósult meg a magyar közösség nemzeti autonómiája sem. Ami most van az egy korlátozott kulturális autonómia. A problémát fokozza, hogy a pártok között se nincsen egyezség a kulcsfontosságú problémák megoldása tekintetében. Minderről részletesen is írtam.

A politikusokat arról kell megítélni, hogy milyen eredményeket tudnak felmutatni a közösség fejlődése terén. Aki ilyen nem tud produkálni, annak nincsen helye a politikában. Sajnos mi most visszajutottunk az egypárti diktatúrába. Nem szabad eltűrni, hogy munkahelyhez csak párthovatartozás alapján lehessen jutni, hogy csak azok kapjanak munkát, akiket a VMSZ támogat, és nem azok, akinek megvan a kellő szakmai tudása, tapasztalata. Erre pedig sajnos számos példa van. Nem csoda, hogy a fiatalok inkább az eltávozást, mint a maradást választják. Az ilyen viszonyulás csak hátrahúzza, és nem előre viszi a társadalmat, a közösséget pedig bomlasztja. Ezért úgy gondolom, ha már a kérdésre válaszolnom kell, hogy Pásztornak és Korhecznak, mivel objektív felelősség terheli mindkettújüket, mielőbb távoznia kellene nem csak a politikából, de a közéletből is.

Hogyan alakul az újvidéki magyarság helyzete? Ugyanolyan gondokkal küzd, mint más szórvány közösségek, vagy vannak egyedi vonások?

Az újvidéki magyarság száma is folyamatosan csökken, a közösség pedig sorvadásnak van kitéve. A város lakosságának ma már talán 5%-át ha adja. A magyarok nincsenek megfelelő számban képviselve a döntéshozatali szervekben. A problémák leginkább az oktatás és a nyelvhasználat területén fokozódtak. Folyamatban van a latin betűs írásmód kiszorítása is, nemcsak a közigazgatásból, de a közéletből is. Az itteni magyarságnak még csak megfelelő épületei se nincsenek a társadalmi élet és tevékenységek folytatására. Ezért a közösség nem is fejlődhet. Rendezetlenek például a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ székházával kapcsolatos jog-, illetve tulajdonviszonyok, miközben üresen áll az Egység Sportegyesület Anton Csehov utcai, 2012-ben felújított épülete.

A magyar országgyűlés nemrégiben létrehozta a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot, amely a határon túli magyar közösségek jogsértéseit hivatott orvosolni. Milyen kapcsolatban áll a szervezettel? Miként segíthet egy átlag délvidéki magyar polgárnak ez a szolgálat? 

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) 2008-ban jött létre közhasznú szervezetként. Társszerve a 2004-ben alapított Nemzeti Jogvédő Alapítvány, amely szintén közhasznúan működik.

Az Alapítvány elsődleges célja, hogy az általa működtetett NJSZ útján jogi segítséget nyújtson a Magyarországon, vagy a világ bármely táján élő, magyar nemzeti közösség azon tagjainak és szervezeteinek, akiket és amelyeket nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásuk, világnézetük, vagy a magyarság érdekében kifejtett tevékenységük miatt emberi, állampolgári vagy alkotmányos jogokat érintő bármilyen jogsérelem, illetve hátrányos megkülönböztetés ér, vagy akikkel, illetve amelyekkel szemben a fentiek miatt törvényhozói vagy törvénykezési – különösen büntetőjogi, szabálysértési vagy polgári jogi felelősség megállapítását célzó – eljárást indítottak.

Az Alapítvány célja, hogy a sérelmet szenvedettek színvonalas jogi védelmet kapjanak, a jogsérelmek feltárásra kerüljenek és ezen túlmenően az egyes esetekből levonható általános érvényű tapasztalatok, illetve tanulságok nyilvánosság elé kerüljenek minél szélesebb körben.
Az Alapítvány a jogi védelmet pályázati vagy eseti pénzügyi támogatás és/vagy a NJSZ jogi segítségnyújtásának rendelkezésre bocsátása útján biztosítja.

Abban a megtisztelésben volt részem, hogy 2013-ban felvettek a NJSZ tagjainak sorába. A magam módján igyekezek segíteni a vajdasági magyarokat ért sérelmek jogi orvoslását.

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. október 27.

[1] Lásd nyíltan a nemzeti kisebbségek helyzetéről. http://bozokiantal.blogspot.com/2013/10/nyiltan-nemzeti-kisebbsegek-helyzeterol.html, vagyDélhír portál: http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/14622-nyiltan-a-nemzeti-kisebbsegek-helyzeterl-bozoki-antal-strasbourgi-beszede, 2013. szeptember 30. hétfő, 20:00
Lásd még Hallgassunk, vagy elmondjuk? Délhír portál: http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/15055-hallgassunk-vagy-elmondjuk-szeljegyzet-pasztor-istvan-nyilatkozataihoz, 2013. október 12. [18:00]

[2] Stúdióbeszélgetés Bozóki Antallal és Kis Ervinnel: http://www.youtube.com/watch?v=JNyIqQB6KV8&feature=youtu.be

[3] Bozóki Antal: Nyíltan a nemzeti kisebbségek helyzetéről (lásd az 1-es alatt).

[4] Nemzeti Jogvédő Szolgálat: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzeti_Jogv%C3%A9d%C5%91_Szolg%C3%A1lat

[5] Nemzeti jogvédú Alapítvány: http://nja.hu/