Makacs titkok a T-Rex körül
Még az egyik legjobban ismert dinoszaurusz körül is sok a titok. Pikkelyes volt, vagy tollas? Mire használta a mellső végtagjait? Hogyan alakult ki? Kiderül, mit szeretnének a leginkább tudni a paleontológusok a híres Tyrannosaurusról.
1905 végén az újságírók egy fosszilis szörnyeteg csontjairól áradoztak, amelyeket a montanai Badlands területén ástak ki a paleontológusok. A New York Times zsarnokgyíkot ismertető cikke szerint ez volt a valaha előkerült legfélelmetesebb harcoló állat. Bár azóta eltelt egy bő évszázad, a Tyrannosaurus rex továbbra is élénken foglalkoztatja mind a laikusok, mind a paleontológusok képzeletét.
Több mint 12 méteres hosszúságával, hatalmas, csipkézett fogak tucatjaival a szájában a 66 millió éves T. rex máig megmaradt az ősi ragadozók tipikus példájának. Népszerűségét mutatja, hogy mekkora médiavisszhangot váltott ki egy 2013-ban megjelent cikk, amely azt vitatta, hogy vajon a T. rex vadászattal vagy inkább dögevéssel szerezte-e be táplálékának a nagy részét. Ez számos paleontológust felbosszantott, akik szerint ezt a kérdést már régen megoldották a bőségesen rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Különösen az zavarta a kutatókat, hogy ez a kevésbé jelentős téma háttérbe szorítja a sokkal fontosabb kérdéseket a T. rexről, amelyek még megoldásra várnak.
A csoport evolúciós eredetét például rejtély övezi. A kutatók máig próbálják megfejteni, hogy a kréta időszak (145–65 millió évvel ezelőtt) hatalmas királyai hogyan alakultak ki a jura időszak során (201–145 millió évvel ezelőtt) egy olyan evolúciós vonalból, amelyre a viszonylag kisméretű dinoszauruszok voltak a jellemzők.
Szintén jelentős vita folyik arról, hogy milyenek voltak a T. rex fiatal egyedei, és vajon a paleontológusok évtizedeken keresztül tévesen kezelték-e elkülönült fajként a fiatal T. rex példányokat. Még a faj alapvető megjelenése is vitatott: sok kutató érvel amellett, hogy az óriási állatokat inkább pihék és pelyhek borították, nem pedig pikkelyek. Ezek mellett még mindig ott van a nehezen magyarázható kérdés, hogy miért volt a T. rexnek olyan masszív feje és lába, és ugyanakkor viszonylag apró mellső végtagja.
A karok rejtélye
A T. rex körüli egyik legnagyobb kérdés, amin már több mint egy évszázada vitatkoznak a paleontológusok: hogyan és miért alakult ki a köpcös testalkat ilyen csenevész mellső végtagokkal, amelyekkel még a száját sem érte el? A korai elképzelések szerint (amiket azóta elvetettek) a kétkarmú karokkal a T. rex átfogta a partnerét párzás közben, vagy pedig azok segítségével emelkedett fel a nyugalmi helyzetéből.
Később a paleontológusok egy része amellett érvelt, hogy ezek a mellső végtagok csökevényesek voltak. Ezt az elképzelést nagyon szeretik a rajzfilmfigura-tervezők, akik sosem unják meg úgy ábrázolni a T. rexet, amint éppen bajba kerül a haszontalan, vézna karjai miatt. Az Ohiói Egyetem paleobiológusa, Sara Burch azonban kimutatta, hogy ezek a viccek kissé igazságtalanok. A dinoszauruszok evolúciós vonalának ma is élő képviselőinek (a krokodilfélék, valamint a madarak) izomzatát vizsgálva ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy ha a T. rex karjai csökevényesek lettek volna, akkor elveszítették volna azokat az anatómiai pontokat, amelyek jelzik az izmok megtapadását. Az ősmaradványok azonban megőrizték a működőképes izomzat bizonyítékait.
Tudjuk tehát, hogy a T. rex használta a mellső végtagjait, azt viszont nem, hogy mire. Carr szerint a karok a dinoszaurusz arzenáljának a részét képezték. A tyrannosauroidák ugyanis ugyanúgy használták a karjaikat, mint az összes theropoda: tárgyak, elsősorban a préda megragadására és stabilizálására.
Holtz szerint az izomerősség becslése alapján a T. rexnek gyenge karjai voltak. Sok tyrannosaurusnak begyógyult töréseket találtak a karján, így Holtz úgy véli, ezeket elsősorban párzás vagy versengés közben használhatták. Ennek a lehetőségnek még nagyobb a valószínűsége, ha a karokat valóban tollak borították.
A T. rexnek a viselkedési és a fiziológiai tulajdonságai még mindig kevéssé ismertek, ezért Holtz és más paleontológusok azt tervezik, hogy mélyebben beleásnak e különleges állat titkaiba. Mivel az új leletek mellett a kutatók is mindig új vizsgálati módszereket fejlesztenek ki, mindig vannak új lehetőségek a fosszilis fajok biológiájának a jobb megismerésére, és a királlyal kapcsolatos ismeretek is folyamatosan bővülhetnek.
(origo.hu nyomán)
