Lovas cigánya és Czigánya

Ahogy már korábban ígértem, időnként csipegetni fogunk a legtermékenyebb délvidéki magyar írónő hatalmas szellemi cipójából, amelynek morzsáit ezúttal is feltálaljuk portálunk olvasóinak. Jó étvágyat!

A szerző nem csak a grafomániájáról híres, ugyanis szép számban akadnak, akik szerint ő „szerkeszti” az itteni magyarság sorsát, ő a „végzet asszonya”.  

Mindig élmény egy kicsit turkálni egy ilyen befolyásos személy gondolatai között.

Mielőtt még valaki azzal vádolna, hogy tendenciózusan ragadtam ki pár rövid idézetet a műveiből, közlöm, hogy igen, pontosan azt tettem. De aki elég erőt, türelmet és mazochizmust érez magában, részletes betekintést nyerhet hősnőnk fáradhatatlan munkásságába a lovas.irolap.hu honlapon. (Ez itt a VMSZ-es ingyen reklám helye.)

Az első idézet a Cenzúra alatti (találó) című, egyelőre még befejezetlen regényéből származik. Ha jól értettem, a first lady a székelyek sorsát a szegény cigány sorsához hasonlította. Íme:

„- A plakáton egy székely kapu van, kicsit nyitva. A kapuban, nekidőlve a félfának, pipázik egy mellényes, csizmás ember, a viseletéből is látszik, hogy magyar parasztember. A tekintete megvetőn tűz a kapu mögé, ahol késsel a kezében készül, várakozik egy, a viseletéből látszik, hogy román parasztember. Mindkét férfi körül ugató, támadó kutyák, de ez nem fontos. A plakát alján a mondat: Kitartok, mert eljön az én időm is. Na, erről nekem mindig a kedvenc íróm által megírt jelenet jut az eszembe, amely szerint sétál az uraság prémes kabátban, és látja a viskó előtt, a küszöbön, egy szál ingben kucorgó cigányt. Megkérdi tőle, hogy hideg van-e, mire a cigány azt válaszolja, hogy te tudod, te vagy kint. Tudom, hogy semmi köze egymáshoz a kettőnek, a plakát a soviniszta-nacionalista-irredenta magyar érzelmek kifejeződése, a jelenet pedig végtelen lágy humorral billenti az egyensúlyt oda, ahol annak a politikailag korrekt beszédben helye van, a vacogó – a nyilvánvalóan – fűtetlen viskó előtt kucorgó cigány oldalára, szemben a fennhéjázó, gazdag úrral.” (az idézet vége)

Most pedig következzék egy kis töredék a Spanyol menyasszony c. régenyéből, amely, ha minden igaz, a kedves szerzőnő ifjú koráról, „diszkós éveiről” (is) szól.

„Czigány György egy mély és öblös fotelből nevetve beszél, a nap süt, a paradicsomleves és a grízes tészta jó, iskolába járni szeretek, de fiúkra nem nézhetek, mert mindannyian azt akarják. Amikor tehát a mostanra hegedűművésszé lett és leginkább Japánban élő osztálytársam hátulról lefogott és a lábam közé nyúlt ordítva, hogy „mi ez a két kis gerezd fokhagyma”, akkor tudtam, miről van szó.” (az idézet vége)

Ugyanebből a regényből azt is megtudhatjuk, hogyan vélekedik a szerelemről az első dáma:

„Egészen könnyű olyan férfiba beleszeretni, akinek magasabbra lendül a lába, mint egy balettosnak. Olyan férfiba is könnyű, akinek megsérült a szeme, de olyanba sem nehéz, aki kopasz. Egyáltalán nem nehéz beleszeretni valakibe.”

Hirtelen eszembe jutott valaki, akinek igencsak magasra lendül a lába, amikor bele kell rúgnia a (persze magyar) közéleti ellenfeleibe, akiről az embernek az a benyomása, hogy elvakította a hatalom és aki többnyire kopasz.

Végezetül íme egy átlagpolgártól származó idézet:

„Csak azt kívánom L. I.-nek, hogy a regényeinek eladásából éljen.”

F. L.