Vukovár ismét győzött!

Nem lesznek cirill betűs helységnévtáblák a balkáni háború Sztálingrádjában, Vukováron, ahol tegnap nyolcvan-százezren (köztük magyarok) vonultak fel a város több, mint húsz évvel ezelőtti elesésére emlékezve.

Két éve huszonötezren emlékeztek, tavaly viszont már ötvenezren vonultak végig a városon, a legóvatosabb becslések szerint is, tegnap sikerült ezt a rekordot is megdönteni.

Katonai elemzők és történészek ma már egyöntetűen állítják: a szerb-horvát háború, az újkori történelem legvéresebb európai konfliktusa Vukovárnál dőlt el. Tizenötezer szerb katona halt meg a város ostromakor. A „nagyszerb” álmokat szövögető Jugoszláv Néphadsereg és az irreguláris csetnikek hiába vonultak végig pálinkától és győzelemtől ittasan a szinte utolsó tégláig szétlőtt város romjain (és pusztítottak el mindent, aki és ami még élt: embereket, állatokat), a háborút visszafordíthatatlanul elveszítették. Mint a németek Sztálingrádban. Az azóta részletesen kielemzett szerb katonai „taktika” addig működött: ostromgyűrűbe zárni egy várost, és ha nehézfegyverzettel sikerült teljesen szétlőni, bevonulhatnak a részeg csetnikek és fosztogathatnak, gyilkolhatnak, nőket erőszakolhatnak meg, kisgyermekeket csonkíthatnak és ölhetnek meg.

Vukovár nem hagyta magát. A Duna-parti település ostroma 1991. augusztus 25-én kezdődött, a várost a horvátok november 18-ig tartották, ekkor a védelem összeomlott a nagy túlerő miatt: a harcok hevességét jól érzékelteti, hogy 8-9 ezer tüzérségi lövedék csapódott be naponta. A védők közül 1642 ember halt meg, 2557-en megsebesültek, 22 ezren pedig elmenekültek. A kelet-szlavóniai Duna-parti kisvárosnál a Jugoszláv Néphadsereg és a csetnik osztagok több mint 15 ezer katonát, 300 harckocsit és 30-40 repülőgépet veszítettek. A másik oldalon a védők nem voltak többen 6 ezernél, a civilek heteket töltöttek az óvóhelyeken. A 28 ezer lakásból 20 ezer teljesen elpusztult, de a többi sem maradt épségben. A Vukováron védekező horvát gárdisták parancsnoka fejből ismerte a város alatt húzódó csatornák és barlangok labirintusát. Amint a szerbek jelentős áldozatok árán lépésről lépésre előrenyomultak, a járatokon keresztül egy-egy csapat gárdista mindig mögéjük került és támadott: ezért aztán a szerbek minden nyílást lebetonoztak maguk mögött. A megadás után a túlélő férfiakat fogolytáborokba zárták és többeket megkínoztak, de ők voltak a szerencsésebbek, mert a kórházban még az ágyban fekvő sebesülteket is agyonlőtték. Vukovárt rengeteg besorozott magyar is lőtte (nagyrészt a közeli, délvidéki Pancsováról származtak), ahogy az egész balkáni háborúban szerb taktika volt a délvidéki magyarokat az első sorba küldeni golyófogónak. A másik oldalon, a horvátokén is rengeteg magyar volt: önkéntesek.

A háborúra ma is emlékeztetnek a mementóul hagyott szétlőtt lakóházak és a golyó szaggatta víztorony, a ma legnagyobb Duna-menti horvát kikötőváros jelképe.

Idén a felvonulásnak külön apropója volt a cirill betűs táblák ügye. Az Unió és az EU-kompatibilissé vált, szervilis liberális horvát vezetés ebben az évben ugyanis „beadta a derekát” és szerb követelésre először engedélyezte a cirill betűs városnévtáblák kihelyezését.

Ez a mártír városban hatalmas tiltakozást váltott ki, egyebek mellett tömegtüntetéseket szerveztek ellene és a táblák kihelyezése után az azokat védeni odaállított rendőrök (!) szerelték le a cirill feliratokat, melyek a szerb agresszorokra és megszállókra emlékeztettek volna az egykori magyar Valkóváron, a mai horvát Vukováron.

Az egyik rendőr, akinek a táblákat védenie kellett volna, majd inkább leszerelte azokat, azt nyilatkozta: nem érdekli a karrierje és a várható büntetés, ezt a gyalázatot nem hagyhatta, hiszen több családtagja is elesett a város védelmében 1991-ben.

A hagyományos november 18-i felvonulás idén egy cirillbetű- és EU-ellenes hatalmas tömegtüntetéssé formálódott. A korábbi évekkel ellentétben több száz különleges rendőr vigyázta a „rendet”, már hetekkel a felvonulás előtt zavargásoktól tartott az EU-kompatibilis, liberális, háborús hőseit, mártírjait és áldozatait megtagadó horvát hatalom.

A megemlékezésen idén először részt vett a Hágából tavaly szabadult két hős tábornok, Ante Gotovina és Mladen Markac is és ahogyan minden évben, idén is személyesen tartott a megemlékezőkkel Marko Perkovity, alias „Thompson”, az egyik legnépszerűbb horvát zenész.

Horváth Ádám