Németh Zsolt, a csendkirály

Sajnos a magyar diplomácia megalkuvó, a külhoni magyarság érdekeinek képviseletét elsődlegesként szinte soha nem kezelő mentalitását már mindannyian ismerjük, egyre kevésbé tudunk meglepődni tehát egy-egy szervilis kijelentésen, gyáva meghátráláson. Németh Zsolt külügyi államtitkár azonban az elmúlt hetekben ismét képes volt a nemzeti szempontból vele szemben már egyébként sem túl magas várakozásokat alulmúlni, szégyenteljes megnyilvánulásaival a felvidéki, a kárpátaljai és a délvidéki magyarság jelentős részét is megsértette. Vegyük sorra mindezeket!  

FELVIDÉK

Szezonálisan zajló ámokfutásainak legújabbja nagyjából egy hónappal ezelőtt kezdődött. Október derekán a külügyi államtitkár a következőket találta mondani: „Szlovákiával kapcsolatban örvendetesen beállt egy pozitív csend a nemzetpolitika vonatkozásában”. Megdöbbentő, felháborító és józan ésszel egész egyszerűen felfoghatatlan, hogy Németh Zsolt miről beszél. Azt az elvi kérdést most ne is boncolgassuk, hogy felfogásom szerint a magyar diplomácia számára a nemzetpolitika kapcsán pozitív csend nem képzelhető el. Örömteli eredményeket el lehet érni, üdvözölni lehet, ha valamelyik szomszédos állam számunkra kedvező döntéseket hoz, talán még azt is, ha legalább nem tesz újabb magyarellenes lépéseket, de mindannyian tudjuk, Szlovákiával kapcsolatban a legkevésbé sem ez a helyzet. Csendről legfeljebb csak abban az értelemben beszélhetünk, hogy a magyar diplomácia a kormányváltás óta néma csendben van például az állampolgársági törvény, a nyelvtörvény, a zászlótörvény, a dunaszerdahelyi rendőrterror, vagy Malina Hedvig ügyében. Ez a csend azonban a legkevésbé sem pozitív, főleg nem a felvidéki magyarság számára. Hanem bűnös! Bűnös csendről beszélhetünk itt csupán! Magyarország bűnös hallgatásáról. Ezen elképesztő kijelentéssel egy napon történt egyébként, hogy az Európai Parlament Petíciós Bizottsága elutasította Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke és Gubík László, a szlovák állampolgárágától megfosztott felvidéki magyar fiatalember azon kérelmét, hogy állapítsák meg: Szlovákia az állampolgársági törvényével megsértette az uniós jogot.

Néhány további példa – csak az elmúlt hetek-hónapok történései közül – arra, hogy a tót atyafiak mennyire nincsenek csendben:
– Pered község magyar nevének hivatalossá tételéről szóló, érvényes népszavazást a belügyminiszter nem hajlandó elfogadni;
– a kisebbségek helyzetéről szóló jelentést meghamisították és erősen kozmetikázva hozták nyilvánosságra; 
– jelentően megnyirbálták a nemzetiségek kulturális támogatásainak összegét; 
– hónapok óta nem nevezik ki a kisebbségi kormánymegbízottat, az ideiglenes vezető pedig eddig nem csinált mást, mint végrehajtott egy alapos tisztogatást a hivatalában; 
– vonatkozó jogszabályok ellenére sem halad előre a vasúti kétnyelvűség ügye.

Ezen kérdések egyikében sem nyilvánult meg, nem tiltakozott Magyarország. Ez tehát a pozitív csend Németh Zsolt szerint! De mindez még nem volt elég neki, múlt kedden a magyar-szlovák külügyi vegyes bizottság ülése után (vidáman bazsalyogva szlovák kollégájával, Peter Javorčíkkal) a következőket volt képes nyilatkozni: „Látványos, amit az elmúlt években a magyar-szlovák viszonyban el tudtunk érni”. Hogy nem szakadt rá a csillár! És hogy a pozitív csendről szóló elmélkedéséhez hasonlóan e kijelentése se nélkülözze az azonnali, szomorú aktualitással bíró cáfolatot: éppen ezen a napon módosították a szlovák kisebbségi kormánybiztos hivatalában működő kisebbségi és etnikai bizottság összetételét úgy, hogy annak az eddig öt helyett (a többi kisebbséghez hasonlóan) csupán egy magyar tagja maradt. Ez aztán a látványos siker! A bizottságban való magyar képviselet egyébként már eddig sem felelt meg a magyarság számarányának, de ez a döntés a legjelentéktelenebb kisebbségekkel hozza egy szintre a félmilliós felvidéki magyarságot. 

A látványos eredmények hangoztatása sokaknál kiverte a biztosítékot Felvidéken. Még a Fidesszel jó kapcsolatokat ápoló Magyar Közösség Pártjához közel álló felvidek.ma sem bírta tovább cérnával, és megjelentetett egy írást „Soron kívüli fohász a külügyi államtitkárért” címmel. Érdemes elolvasni, az Úrhoz címezve többek között ilyen mondatok szerepelnek benne: „…a Németh úr által képviselt magyar külügyből hányatott sorsú nemzetünk elszakított részei, azok közül is a Felvidéken élő, nem bír már ki túl sokat, évtizedeket biztosan nem. Még néhány ilyen Németh-i „pozitív csend” korszak, s a mai Szlovákia területéről már nem fogsz többé magyar nyelvű imát hallani.” Továbbá pedig: „..add, hogy végre Magyarországnak hosszú évtizedek után ismét legyen valódi, a magyar érdekeket határozottan és keményen képviselő, rátermett diplomáciája – az oda való személyzettel. Mellébeszélés nélkül.” 

Lassan mi sem tehetünk már mást, mint hogy imádkozunk Németh Zsoltért, mivel úgy tűnik, a jó szóra már nem hallgat, érkezzék az bárhonnét is!

KÁRPÁTALJA

De – amint azt bejegyzésem elején említettem – Németh Zsolt nem csak a felvidéki magyarokba rúgott bele az elmúlt hetekben. Nagyon fontosnak érezte ugyanis megismételni a külügy álláspontját annak kapcsán is, hogy Magyarország még véletlenül sem akar feltételeket szabni Ukrajna európai integrációja során. Mint mondta: „Mind a központi, mind a helyi ukrán államhatalom számára a magyar kormány álláspontjának kell mérvadónak lennie, s nem annak, amit egyes magyarországi politikai pártok mondanak”. Ezzel a gondolattal egyébként önmagában semmi probléma nem lenne, csak éppen a magyar kormány számára szerintem meg annak kéne mérvadónak lennie, amit a kárpátaljai magyarság kér, és nem annak, amit az EU-ból elvárnak tőle. De a kormány nem hogy pluszjogosítványokat nem hajlandó követelni nemzettestvéreink számára, annyira sem képes, hogy legalább a meglévő törvényeinek betartását kérje Ukrajnától. Számos ottani önkormányzatban ugyanis egészen egyszerűen elszabotálják a magyar nyelv használatát engedélyező nyelvtörvényt. 

A Fidesz helyi testvérpártja, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) egyébként a nyelvtörvény betartatása mellett az önálló, magyar többségű Tisza-menti közigazgatási régió létrehozását is javasolta. (E két feltételt tette magáénak a Jobbik is.) Tanulságos ugyanakkor az, hogy a KMKSZ kommunikációja hirtelen megváltozott azt követően, hogy a külügy, sőt két héttel ezelőtti parlamenti kérdésemre válaszul személyesen Orbán Viktor is deklarálta: Magyarország nem szab feltételt az ukrán társulási szerződés elfogadásának támogatásához. Míg korábban a KMKSZ az imént említett feltételek határozott képviseletét kérte a magyar kormánytól, addig az alapszervezeti elnökök konferenciájának másfél héttel ezelőtt kiadott nyilatkozata már csak általánosságban említi ezen a szempontokat, egyébként pedig üdvözlik Ukrajna európai integrációját. De ezzel a kenegetéssel már nem sikerült elfeledtetniük korábbi – a magyar kormány számára igen kellemetlen – álláspontjukat, Kovács Miklós KMKSZ-elnök ezen fellépése volt ugyanis a Fidesz számára az utolsó csepp a pohárban: úgy hírlik, hogy nemrégiben selyemzsinórt kapott Budapestről.

DÉLVIDÉK

A nemzeti(etlen) ügyekben hiperaktív államtitkár havi programnaptárjából a délvidéki nemzeti radikálisok elleni kirohanás sem maradhatott ki. A Magyar Remény Mozgalom a közelmúltban bejelentést tett a szerb választási hatóságoknál, mert álláspontjuk szerint a Fidesz helyi partnerszervezete, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) megsérti a szerbiai választási törvényt. A VMSZ-szel szembeni panasz alapja egyébként az, hogy amíg a törvény szigorúan tiltja bármilyen lista készítését a választókról, addig nemrégiben éppen ilyen listák kerültek elő VMSZ-es aktivistáktól. Nevekkel, címekkel, személyes adatokkal. Sőt nyilvánosságra került egy hangfelvétel is, amelyen egy vezető VMSZ-es politikus már 2010-ben azzal büszkélkedik, hogy komoly választói listáik vannak. Röviden tehát: a Fidesz jó tanulójaként a VMSZ is gyártja a maga Kubatov-listáit. Ezeket a bizonyítékokat egyébként a DélHír Portál nyilvánosságra is hozta.

Németh minderre azt találta mondani: „A Magyar Remény Mozgalom valóban cirill betűkkel jelenti föl a vajdasági magyaroknak azt a pártját, akinek köszönettel tartozna ő is és az összes támogatója. Tehát, azt gondolom ebben az értelemben nagyon határozottan kell kijelentsem, hogy a Magyar Kormány köszöni, hálával tartozik a Vajdasági Magyar Szövetségnek és Pásztor István elnök úrnak.” Ezekkel a mondatokkal legalább három probléma van. Egy: az államtitkár arra utal, hogy az MRM egy másik magyar pártot a szerbeknél jelent fel. Csak az a kérdés, hogy akkor szerinte egy Szerbiában bejegyzett pártot egy Szerbiában bejegyzett párt a szerbiai választási törvények megsértése kapcsán milyen hatóságoknál tudna bepanaszolni? Kettő: miközben az államtitkár ezzel az olcsó demagógiával él, éppen azt kerüli ki, hogy a VMSZ-szel kapcsolatban megfogalmazott rendkívül komoly, bizonyítékokkal alátámasztott vádakról szót ejtsen. Három: az egyébként mindig rendkívül szívélyes, az utódállamokat keblére ölelő államtitkár, akinek mindennél fontosabb a párbeszéd és a jószomszédi viszony, bezzeg ilyenkor mindjárt képes a magyar kormány nevében „nagyon határozottan” nyilatkozni.

Éppen a bejegyzés írása közben szereztem tudomást arról a két újabb durva magyarellenes incidensről, amely csak még aktuálisabbá teszi a fenti sorokat. Szabadkán szerb szélsőségek magyar fiatalokat vertek meg súlyosan, és rabolták el egy fiú telefonját pusztán azért, mert magyarul merészeltek beszélni, illetve magyar zenét hallgattak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Németh Zsolt ebben az esetben is olyan határozott és kemény lesz-e, mint amikor a VMSZ csalásaira rámutató MRM-et kellett támadni, vagy ismét a bűnös hallgatást választja, újfent némán beletörődve ezzel a külhoni nemzettestvéreinket érő etnikai alapú támadásokba. 

CSÚFOS MÉRLEG

Ez tehát Magyarország külügyi államtitkárának elmúlt egy hónapos nemzetpolitikai tevékenysége, és akkor még nem is tértünk ki mindenre. Egy hónapon belül Németh Zsoltnak sikerült pozitív csendnek minősítenie a felvidéki magyarság jogfosztottsága közepette megtett újabb magyarellenes intézkedéseket; deklarálnia, hogy Magyarország nem kíván fellépni a kárpátaljai magyarság érdekében az ukrán integrációs folyamat során, sőt még a már hatályos törvények betartatását sem követeli; továbbá világossá tennie azt, hogy a magyar kormány „nagyon határozottan” kiáll a törvénytelen listákat gyártó pártok mellett.

Sajnos ki kell mondanunk, mára gyakorlatilag egyenlőségjelet tehetünk a kommunisták által követett és a Fidesz által folytatott diplomácia (meg annak valós érdekérvényesítő képessége) közé. Meddig kell még tűrnünk ezt a megalkuvó, falig hátráló, gyáva politikát? Meddig kell még elviselnünk, hogy a magyarság érdekeinél mindig minden fontosabb? Meddig nézzük még tétlenül a magyar közösségek elnyomását, megfélemlítését és drasztikus fogyását? 

Reméljük, már csak jövő áprilisig.

Addig is fohászkodjunk együtt a felvidek.ma cikkírójával, aki azt kéri az Úrtól, hogy „találjunk már ennek a derék politikusnak egy testhez álló, méltó pozíciót, amely azonban kellő távolságban van a magyar diplomáciától.”

Szávay István

a Jobbik országgyűlési képviselője

a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke