Könyvajánló – Fekete István: Zsellérek

Hogy alakul ki egy fiatal értékrendje? Milyen út vezet addig, míg elhangzik a mondat: „ember lettél, fiam!”? Fekete István műveit sajnos néhány ifjúsági regényen kívül – tisztelet a kivételnek- nemigen ismerik a fiatalok. Pedig nagy szüksége lenne rá! Ma – valljuk be őszintén – nem igazán „embert próbáló” korban élünk, így vannak olyan értékek, amikre csak olyan könyv elolvasása után döbbenhetünk rá, mely nehezebb időszakban játszódik.

A „Zsellérek” az I. világháború éveit és az azt követő összeomlás időszakát öleli fel. A főszereplő Péter a könyv első felében visszaemlékezik az érettségi után arra, ahogy  gyerekfejjel a faluból bekerült a városba, gimnáziumba, az útra, amíg a gyermekből ifjúvá serdült.

Nagyot fordult ez alatt a történelem. A dallal búcsúztatott katonákat pár év múlva már szidják. Zavaros eszmék kavarják össze a fiatalt, aki viszont a becsület és emberség mércéjével végül el tudja választani az értéket az ocsútól. Megéli a proletárdiktatúra alatti rettegést, az önkény bizonytalanságát, de azt is, hogy apja és szeretett tanára visszatér a frontról. Visszatérnek azok, akik rendet tudnak teremteni, és végül újra nyugodt szívvel mehet ki az utcára.

Természetesen mindezt egy kamasz szemével látjuk, mintegy kicsiny élete buktatóinak, konfliktusainak és örömeinek háttereként. De felnőve és „kitanulva” érzi a távolodást falujától, az érettségit követően azonban ez még nem okoz belső vívódást.

Az egyetemista aztán már világi, városi úr, a zsellérgyerek szinte szégyelli már származását, ezzel azonban gyökértelen is lesz. A könyv 2. része azt mutatja be, hogy veszti el a megszerzett értékeket, hogy homályosodik el az út előtte. Átélhetjük az első „felnőtt” szerelmi lángolást is, egy fiatal özveggyel való kapcsolata révén, majd a lelki összeomlást, mikor az másodjára férjhez megy – máshoz. A mélypontról apja halálhíre zökkenti ki, keresni kezd, és hazatalál, pontosabban megtalálja helyét. Rájön, hogy nem összeférhetetlen a magas szinten megszerzett tudás a föld szeretetével és művelésével, sőt, egész faluja javára tehet az innen kikerült, majd visszatért tanult ifjú.

Ezt a rendszerváltás előtt betiltott regényt nehéz számomra pár sorban összefoglalni, átadni mindazt a hatást, érzést, amit az olvasása nyújtott számomra. De nem is ez a célom. Nekem is a kezembe adta egyszer Valaki, szeretném, ha mások is levennék a könyvespolcról /boltból, könyvtárból/, és kinyitnák, épülésükre fog válni.

Csaba-Tóth Zsófia