Szerbia kiáll a kisebbségekért Horvátországban – Erről példát vehetne a magyar külügy is!
A szerb külügy egy úgynevezett non-paper keretein belül igyekszik a világ elé tárni, hogy kisebbségben élő nemzettársai milyen elnyomást kénytelenek kiállni az Európai Unió 28. tagállamában. Horvátország erőteljesen reagált a vádakra, ezzel jelezve, hogy a Nemzetközi Bíróság elé vitt, s jövő márciusban esedékes perre már Zágráb is készülőben van.
A horvát lapokat idézve Zágráb erőteljesen reagált arra az úgynevezett non-paperre, amelyet a szerb külügy terjeszt diplomáciai képviseletein keresztül. A Belgrád által jegyzett dokumentum – tájékoztató jelleggel – mintegy 14 olyan közelmúltból származó esetet sorol fel, amely Szerbia szerint egyértelműen bizonyítja, hogy a kisebbségi sorban élő szerbek milyen atrocitásokat kénytelenek elviselni Horvátországban.
A dokumentum többek között beszámol a kétnyelvű táblák kapcsán kialakult lehetetlen helyzetről, de azt is állítja, Horvátország megakadályozta mintegy 49.917 szerb háborús menekült visszatérését, míg számos nemzettársukat ellehetetlenítette, s ezzel emigrációba kényszerítette. Természetesen a horvátok sem maradtak adósak a válasszal.
A mind intenzívebbé váló diplomáciai mozgolódás kétség kívül annak köszönhető, hogy rohamosan közelít az a márciusi időpont, mikor is a szerb és a horvát állam – megegyezés híján – az ENSZ Nemzetközi Bírósága előtt eshet egymásnak, ahol Zágráb és Belgrád kölcsönösen népirtással vádolta meg egymást a délszláv háborúk eseményei kapcsán.
A szerb pontok
A Szerbia által 2013 augusztusa és novembere között összegyűjtött 14 pont többsége a kétnyelvű táblák megrongálását jegyzi, melyek jelentős része a cirill feliratokkal szemben leginkább küzdő Vukováron esett a horvát vandálok vagy tüntetők áldozatául. Emellett megrongálták vagy lefestették az eszéki, a varaždini és a rijekai kétnyelvű táblákat is, utóbbit ráadásul a szerb állampolgárok képviseletét ellátó konzulátus épületén.
A fentieken kívül a dokumentum további pontokban összesítette a szerb háborús áldozatok emlékművének megrongálását, számos uszító, vagy a horvátországi szerbeket távozásra felszólító falfirkát, illetve plakátot, de arról a már a FIFA által vizsgált esetről is beszámolt, amikor a horvát labdarúgó válogatott egyik tagja – az Izland elleni sikeres pótselejtezőt követően – usztasa tisztelgéssel köszöntötte a zágrábi szurkolókat. Ráadásul a jelentések szerint utóbbiak többsége viszonozta ezt a gesztust.
Belgrád főleg ez utóbbi eseményt emelte ki annak jeleként, hogy Horvátországban kezdenek elfajulni a dolgok. Persze Szerbia vezetése mindezzel együtt azt a reményét is kifejezte, hogy a két délszláv állam viszonya mielőbb rendeződni fog, hiszen – mint azt a fent említett dokumentum is megjegyezte – ez nem csupán a két szomszédos ország, hanem a teljes térség érdeke.
A horvát reakciók
A horvát hatóságok a fentiekben röviden összefoglalt beszámolóra első körben úgy reagáltak, hogy a szerbeket ért atrocitások valóban megtörténtek, de itt csupán izolált esetekről van szó, s a bűnösök megrovása sem fog elmaradni. A kétnyelvű táblák rongálását, az uszító feliratokat, falragaszokat a horvát kormány vagy a helyileg illetékes szervek valamennyi esetben elítélték, s ezt a jövőben is meg fogják tenni.
A horvát külügy által jegyzett válasz ezen felül kiemelte, hogy Zágráb uniós segítséggel a háború befejezése óta mintegy 133 ezer korábban elmenekült szerb nemzetiségű ember visszatérését tette lehetővé. Számukra nagyságrendileg 150 ezer ingatlant újítottak fel, a vissza nem térőket pedig anyagilag kártalanították.
A huligánkérdés Zágráb szerint pedig egyértelműen olyan hatáskör, amelyet minden egyes államnak országon belül szükséges kezelnie, s ennek szellemében kellene gondolkoznia annak a Belgrádnak is, ahol ugyanúgy nem ritka a horvát vagy bosnyákellenes rigmusok, falfestések, zászlóégetések vagy a népirtásokat büszkén vállaló énekek megjelenése.
(kitekinto.hu nyomán)
