„Mocsokblog”-ügy: Hazug böffenések az illegális szellemi pöcegödörből

Olvasóink egy része észrevette, hogy a világhálón megjelent egy illegálisan működő honlapféleség, amelynek működtetői blognak próbálják beállítani (mert az szerintük törvény által nem érinthető műfaj).

Öt „névtelen” munkatársa van, de valójában csak egyikük (a főkolompos) igazán aktív. Az első helyen kiemelt külön rovatban a Magyar Remény Mozgalommal (MRM) és a DélHír Portállal foglalkozik. Ez még önmagában nem lenne gond. Ha az ott megjelenő „írások” akár legádázabb kritikákat megfogalmazva látnának napvilágot, gondolkodásra és/vagy egészséges vitára serkentenék a közvéleményt, még üdvözölnénk is a délvidéki magyar szellemi termékek mezőnyében (főleg, ha impresszummal rendelkezne, és legalább egy felelős személy teljes nevét tartalmazná, ugyanis ez egy minimum, amelyet a meglevő törvény szerint minden médium köteles betartani; meg egyébként is így lenne korrekt, nem?).

Az említett „blog” azonban nem kritikát fogalmaz meg, hanem közönséges hazugságok, ferdítések, legjobb esetben pedig féligazságok halmozásával, vulgáris jelzők sorakoztatásával, otromba személyeskedéssel és szélsőséges gyűlöletbeszéd alkalmazásával próbálja démonizálni a délvidéki magyar nemzeti oldalt, kompromittálni konkrét személyeket, s ezáltal elbizonytalanítani vagy elriasztani az embereket a magyarság érdekeit őszintén és önfeláldozóan védő erőktől. Az új helyen megjelenő „írások” szinte semmilyen érveket, sem bizonyítékokat nem tartalmaznak, (látszólag) még csak apropójuk sincs. Megalapozatlan, nyers minősítésekből állnak.

Egy ilyen „írásban” például a DélHír időnkénti külmunkatarsát, akit egyébként szinte mindenki (jobbról és balról egyaránt) Délvidék egyik legkiválóbb újságírójának tart, minden argumentáció és konkrét példákkal való alátámasztás nélkül náci ideológiát támogató Mephistónak nevezi, „akiből, csakúgy mint az egész portálból, a lelki és szellemi áporodottság orrfacsaró bűze árad”.

Egyértelmű azonban, hogy a bűz, amit a „blog” főkolomposa érez, az általa feltöltött illegális szellemi pöcegödörből árad. „Érdekes”, hogy a VMSZ által pénzelt-támogatott médiumok legnagyobb intenzitással reklámozzák ezt a szellemi fekáliatartályt, holott ismerik a médiatörvényt és tudják, hogy ez a szeptikus terület nincs regisztrálva.

Ez vagy azt jelenti, hogy a fertőzött masszában úszó főkolompos egy ilyen reklámhadjárathoz szükséges rengeteg pénzzel rendelkezik, amelynek a „bloggal” ellentétben nincs szaga, vagy azt, hogy a VMSZ-es médiumok és/vagy a hátterükben levő „közéleti óriások” közvetlenül részt vesznek a szóban forgó szellemi gödör feltöltésében.

A napokban azonban egy érdekes jelenségre lettünk figyelmesek. Noha a „blog”szerző nyilván nem ezt akarta, az egyik „írásának” mégis fertőtlenítő hatása volt a szőrnyű masszára, amelyben lubickol. Megjelentetett ugyanis egy levelet (pontosabban annak egy, kontextusból kiragadott részét) az MRM belső levelezőlistájáról, amelyet az egyik MRM-be beépített spicli juttatott el neki. A levélrész és az azzal kapcsolatos „írás” közlésének célja az volt, hogy befeketítse az MRM-et és főleg annak elnökét, László Bálintot. Azonban teljesen ellenkező hatást ért el. Végleg eltüntette azt a bélyeget, amelyet a VMSZ elnöke egy időben megállás nélkül, minden lehetséges helyen (talán még a borkóstolókon és a szamárversenyeken is) igyekezett az MRM-re rásütni: hogy szélsőséges. Az alábbi levélrészből viszont egyértelműen kiderül, mennyire komoly és korrekt szervezet az MRM, amelynek célja nem az indulatok szítása és a gátlástalan politikai pontszerzés, s amely nem cselekszik hirtelen felindulásból. Ellenkezőleg: csak alapos tájékozódás után teszi meg a célszerű és határozott lépéseket.

Íme az említett levél(rész), amelyet László Bálint írta az MRM belső levelezőlistájára (amikor még az alább említett ügy teljesen friss volt, és többnyire csak amolyan kiszivárgott információk álltak rendelkezésre).  

„Adott egy helyzet, hogy egy szerbekkel teli szórakozóhelyre bemegy néhány magyar, ahol enyhén szólva is provokatív módon, Sieg Heil felkiáltással és karlendítéssel üdvözlik egymást. Ne csodálkozzon senki azon, hogy egy szerbekkel teli helyen kivívják a rácok mérgét. Tehát, csinálnak egy marhaságot, aztán pedig szarba keverednek, és most az MRM-nek kellene kihúzni őket a szarból? 

Kétségtelen, hogy találtak náluk különféle „náci-fasiszta” anyagokat, amiket nem lehet letagadni. Sajnos, az eset olyannyira kacifántos, hogy félek, olyankor, amikor még a HVIM is elzárkózik, az MRM-et magával rántaná az ügy. Az, hogy a verekedés és provokáció után mi történt, már szinte nem is releváns (sörösüvegek, autókkal követés, baseball ütők stb.), mert bizonyítani kell!”

A szellemi pöcegödör üzemeltetője, a fentiekből kiindulva, párhuzamot vont László Bálint és Kasza József között, ami a lehető legnagyobb baromság, hiszen, mint ismeretes, Kasza a „régi temerini fiúk” esetében azonnal a „tettesek szigorú megbüntetését” követelte a szerb igazságszolgáltatástól. Itt ilyesmiről szó sincs, sőt ennek a szöges ellentétéről beszélhetünk, amiről az alábbiak is tanúskodnak.

Íme László Bálint levelének folytatása, amelyet a szellemi fekáliabajnok „elfelejtett” leközölni.

„A. említette, hogy anyagiakkal lehetne segíteni őket, hogy normális ügyvédhez jussanak. Ezt az ötletet támogatom. Most hétvégén Z. és én Kecskeméten leszünk, a Magyar Ifjúsági Konferencián. Megpróbálok ott beszélni néhány emberrel, akik esetleg hajlandóak lennének hozzájárulni a védelem megtámogatásához. A párton belüli gyűjtés is támogatandó. Jövő hétig nézzétek meg, hogy mennyi jön össze, és telefonon jelezzétek, aztán az eljuttatást is megbeszéljük. 

Jelenleg, így látom a helyzetet. Ha valaki másként látja, hát, írja le a véleményét.”

És úgy is történt. Miután az MRM alapos és részletes betekintést nyert az ügy részleteibe, támogatásban részesítette a bajba jutott fiatalokat, az „új temerini fiúkat”. A VMSZ-szel ellentétben, amely a füle bótját sem mozdította.

László Bálint jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy nemzetközi szintre kerüljön a diszkriminált magyar fiatalok ügye. Egyebek között Strasbourgban közmeghallgatáson, majd az „Áldozatból bűnös? – növekvő szisztematikus magyarellenes erőszak Délvidéken” című dokumentumfilm bemutatásán, valamint az azt követő tüntetésen vett részt.

Délvidéken is számos helyen teljes erőbevetéssel küzdött az „új temerini fiúk” jogaiért. Semeddig sem tart őket megkérdezni, hogy ez így volt-e vagy sem.

Továbbá: íme egy hír, amely csodák csodájára egy VMSZ-es médiumban is megjelent.

„Botrányos, hogy ugyanaz a bíró ítélkezik az „új temerini fiúk” ügyében is, mint aki 2005-ben az 5 temerini fiút is 61 évre ítélte – ez áll a Magyar Remény Mozgalom közleményében. Az új temerini fiúk ügye tavaly októberben kezdődött, ekkor ugyanis 7 magyart börtönöztek be egy temerini kocsmai verekedés miatt. A fiatalok azóta előzetes letartóztatásban vannak, és még az ünnepekre sem engedték haza őket. Az MRM közleményében az áll, hogy Zdenka Stakić bírónő és 3 társa ellen 2007-ben eljárás indult gondtalan munkavégzés vádjával, most mégis ő vezeti a tárgyalásokat. A közleményben az áll: nem szabad hagyni, hogy a nyolc évvel ezelőtt megtörtént igazságtalanság most megismétlődjön.”

És végezetül íme egy közlemény, amelyből szintén kiderül, hogyan viszonyult – a VMSZ-szel ellentétben – a szóban forgó ügyhöz az MRM.

„Immár kereken két hónapja raboskodnak vizsgálati fogságban azok a temerini, óbecsei és adai magyar fiatalok, akik egy zavaros hátterű csetepatéba keveredtek a temerini éjszakában. Bár súlyos sérüléseket ők szenvedtek, láncoktól, öklöktől és sörösüvegektől, sőt még a rendőrséget is ők riasztották, mégis náluk tartottak másnap házkutatást, és őket zárták előzetes fogságba. A média egy része igyekezett a kocsmai verekedést valami szörnyű fegyveres nacionalista támadás mítoszával beborítani, mégis a vádak sorra dőlnek meg.

Nemrégiben készült el a fegyverszakértő vizsgálatának eredménye, melyben az egyik temerini fiatalnál talált, katonai boltban vásárolt és összehegesztett puskadarabok fegyver státuszát nevetségesnek minősítette. Az egyéb, hatóságok által begyűjtött tárgyi bizonyítékok, olyanok mint a magyar feliratú pólók vagy a középiskolás német tankönyv, sem fognak majd igazi terhelő bizonyítékot hozni a fiúk fejére.

Ennek ellenére mégis a hűvös cella az ami osztályrészük maradt, a legmeghittebb vallási és családi ünnephez közeledvén is. A Magyar Remény Mozgalom (MRM) tagjai ezért lehetőségeikhez és forrásaikhoz mérten gyűjtést szerveztek a fiúk számára, és az összegyűlt pénzösszeget börtönköltségekre utalták át, remélve ezzel, hogy enyhíthetnek a zord börtönkörülményeken a karácsony közeledtével”.

Ezeket a tényeket a szellemi fekáliamajszoló „véletlenül elfelejtette” közölni, elferdített képet nyújtva az MRM-ről (is).

De ha mást nem, legalább megmutatta, hogy az MRM egyáltalán nem szélsőséges és – ha akaratlanul is – értesítette a közvéleményt, hogy a VMSZ elnöke mindvégig súlyos valótlanságot állított az MRM-ről.

Végezetül Újhelyi Ákoshoz, a VMSZ elnökségi tagjához fordulnék, aki, ha jól tudom, egyik munkatársunkon keresztül néhány hónapja felkínálta szolgáltatásait a DélHírnek. Gazdasággal kapcsolatos cikkeket akart írni a portálunk számára, aminek nem is lett volna akadálya.

Mostanában viszont két forrásból hallottam (az egyik VMSZ-es), hogy állítólag ő a szagos „blog” főmunkatársa, de én ezt nem vagyok hajlandó elhinni, hiszen tudtommal közülünk senki sem bántotta meg, és nem adott rá okot, hogy ilyen zabolátlan gyűlöletkampányba kezdjen. Mégis megnyugtató lenne, ha ő maga közölné, akár a DélHírnek küldött levélben, akár más médiumon keresztül, hogy nincs köze a „bloghoz”. Ha ezt nem teszi meg öt napon belül, kénytelen leszek elkönyvelni, hogy bizony ő áll mögötte, ami kicsit elszomorítana. De legalább tisztázódna egy dilemma.

F. L.