A mobilkészülékek rabságában szenvedünk
Valamikor a mobiltelefon arra szolgált, hogy telefonáljunk vele, valamint arra, hogy időnként küldjünk egy szöveges üzenetet. Ez utóbbit gombokkal tudtuk bevinni, és örültünk ha a készülékünk nem két, hanem legalább három soros. A legbrutálisabb játék a legendás kígyó volt, az extrák közül pedig leginkább a számológépet használtunk.
Aztán telt-múlt az idő, és a technikai fejlődés magával ragadta a mobilokat. A gombok eltűntek, egyre nagyobbak lettek az érintős kijelzők, és szépen lassan, szinte észrevétlenül átalakultak zsebben hordozható számítógépekké. Ezeket hívjuk okostelefonoknak, amik az internetnek köszönhetően úgy összekötnek bennünket, hogy ez már igazi sci-fi. Ezen gondolkozva leginkább a Matrix című film jut az eszembe, melyben Neo egy gépre csatlakozva jut el egy másik világba. Ide jutottunk mi is a telefonokkal.
Az okostelefonokon operációs rendszer fut, ami lehet például Windows vagy Android, melyekre igényünkhöz képest tudunk alkalmazásokat letölteni és installálni. Az egyik ilyen kihagyhatatlan program a Facebook. Amikor aktiváljuk ezt a programot, onnantól kezdve az életünk egy nyitott könyvvé alakul át. A különböző jelzéseknek köszönhetően folyamatosan tudjuk, hogy ki mit posztol, hogy hol milyen buli van, de akár chatelhetünk is rajta.
A másik nálunk is elterjedt alkalmazás a Viber, ami megkerüli a mobil szolgáltatókat úgy, hogy telefonálni és üzenetezni lehet rajta az internetet használva. Ezt miután aktiváltuk, átnézi a telefonkönyvünket, és mindenkit csatlakoztat a redszerünkre. Mindenkit, aki már előzőleg rajta volt a Viberon. Ráadásul egy értesítéssel szól a többi embernek is, hogy most már mi is elérhetőek vagyunk ezen az online módon is. A lényeg, hogy millió verzió van arra, hogy össze legyünk kapcsolva.
Még arra is van lehetőség, hogy megosszuk azt, hogy éppen hol vagyunk. Erre nagyon jó program a Foursquare. Egyszerűen csak leülünk egy parkba, egy éttermbe vagy egy kávézóba, és elindítjuk az alkalmazást. Az abban a pillanatban beméri, hogy hol vagyunk, és már meg is tudjuk osztani a többiekkel. Ebből sokszor már versenyt is csinálnak a fiatalok. Ezeknek az alkalmazását a másik oldal is elősegíti, mert külföldön amikor posztoljuk a Foursquare-el azt, hogy hol vagyunk, akkor abban a például étteremben, kedvezményt kapunk mondjuk egy sütire. Így aztán még érdekesebb a dolog.
S így eljutottunk oda, hogy mindenki egyfolytában a telefonját nyomkodja mindenhol. A buszon, séta közben, de még akkor is, amikor egy társaság egy asztalnál ül. Valljuk be őszintén, hogy hányszor láttunk olyat, hogy fiatalok ülnek egymás mellett, és ahelyett, hogy egymással beszélgetnek, teljesen bele vannak bújva a cyber világba? Hölgyeim és Uraim, úgy tűnik, ez a jövő, így ne idegeskedjünk azon, hogy a legtöbben napjuk legnagyobb részében a telefonjukat pötyögtetik. Lehet, hogy éppen a legnagyobb ellenző lesz a következő áldozat.
