Délvidéki S. Attila: ,,A délvidéki magyarság lejáratásáról, és a magyargyűlölet legújabb fölszításáról van szó”

Bizonyára sokunk megkapta már Dr. Zagyva Tibor számtalan körlevelének és Facebook-os bejegyzéseinek az egyikét. A Zagyva-ügy azonban most már túllépte az én tűréshatáromat. Most az 1944 szeptembere utáni titóista áldozatokkal akarja bizonyítani Horthyék „genocídiumát! Nem ragozom a dolgot. Röviden: szerintem a délvidéki magyarság lejáratásáról, és a magyargyűlölet legújabb fölszításáról van szó. Mivel közérdeklődésre tarthat számot, közzéteszem itt is a körlevelei egyikét, a hasonlóképpen körlevélben közzétett válaszommal együtt: 
2014. január 8. 16:00 Tibor Zagyva írta

Szia,
Horthy a 42- es Magyarország legfelsőbb kormányzójaként meggátolhatta volna már jan 4- én a sajkásvidéki népirtást is.
A 25 ezer januári áldozat az idemenekült és beazonosítatlan kivégzettekkel együtt értendő. Kérlek nézz utána az Újvidéki Városi Múzeumnál.
Ha a mellékelt archív anyag nem elég bizonyíték neked, milyen egy aljas náci pribék volt ez a Kissárosi Kiss Tibor Verbászról , akkor nem tudom, mit mondjak még.
Remélem előbb-utóbb belátod micsoda tévedésben vagy.
Amit pedig édesanyámmal művelt ez a söpredék diktatorikus kormány, az már emberjogi kérdéseket vet fel.
Térj vissza a Vajdaságba és állj meg a realitások talaján, ne a távoli Budapestről írj a könyveidet.

Itt a bizonyíték, amelyet hamarosan benyújtunk úgy a verbászi, mint ahogyan az újvidéki bíróságokra is ! Egy önkéntesen fegyeres félkatonai antiszemita / náci szervezetbe, mint amilyen a Turáni Vadászok Országos Szövetsége volt, s mint ilyenbe betagozódott személy, akit emiatt háborús bűnösnek, rendőrségi elemnek, s kémnek ( ratni zlocinac, agent, policajac ) definiált az állambiztonsági szervezet, a rehabilitációs törvény szerint nem lehet rehabilitálva, s ebből a mozgalmunk jottányit sem fogunk engedni.
Az ebben az iratban foglalt tények valódiságát négy, korabeli tanúval tudjuk alátámasztani.

dr Zagyva Tibor,
alapító elnökségi tag
Mozgalom Horthy Genocídumának 41-44 bemutatására

Délvidéki S. Atilla írta:
Zagyva Tibor!

Mondd csak, mit akarsz te bebizonyítani a mellékelt 1944. szept. 12-e utáni délvidéki áldozatok jegyzékével? „Horthy Genocídumát”…? Ember, de hát te összekeverted Horthyt Őfőméltóságát Titó Elvtárssal! S most ez komoly? Lassan teljesen földühítesz. Kezdem azt hinni, hogy tényleg baj van a fejeddel…

A Kiss Tibor féle bizonyítékod is ugyanaz a kaptafa. Szerinted ha egy titóista halálbrigád (OZNA) likvidál valakit, az önmagában véve máris bizonyítja, hogy „háborús bűnös” az áldozat? Olyan ez, mintha a Gestapót vagy az NKVD-t tisztelnéd meg ezzel: akit az likvidál, az biztosan meg is érdemelte! Vagy ha valaki rendőr, esetleg kémelhárító vagy kém, azt is mind ki kell végezni? Mert akkor itt Szerbiában is nagyon sok munka van ám még! Na meg ott körülötted is valószínűleg…

Szóval kedves Zagyva Tibor, aki a „Mozgalom Horthy Genocídumának 41-44 bemutatására” alapító elnökségi tagja, hihetetlenül tele van a hócipőm veled! Meg a hülyeségeiddel, mint pl. hogy Horthy „meggátolhatta volna már jan 4- én a sajkásvidéki népirtást” – ami egyrészt akkor még korántsem volt népirtás, másrészt pedig Budapest a razzia későbbi népirtássá fajulásáról csak hetekkel később értesült hiteles forrásokból. Horthyt is beleértve (legalábbis minden bizonyító erejű történeti forrásunk így tudja). Ezt persze a sok nagyszerb „barátod” nem mondta, igaz-e? 

Most azonban megkímélem magamat – mert a magyargyűlölő szerbeken és a megtévesztett magyarokon kívül mást ez egyáltalán nem érdekel -, hogy újból végigmenjek a végtelenített hülyeségeid tételes cáfolatainak a jegyzékén. Azt hiszem, meg kell hogy szakítsam veled az ismeretséget, és minden kapcsolatot is. Mert hát ember, hiányzik belőled a legalapvetőbb logikus gondolkodás képessége!!! Pontosan ezért rágalmazod azt a szerencsétlen Horthyt is. Na meg a „szerb” barátaid kedvéért, akiktől azért csak csurran-csöppen valami, ugye? Mondd csak, te pénzért és némi hátbaveregetésért mindenre kész lennél? Nem mintha Horthy nem tudom milyen nagyszerű vagy talpraesett államfő lett volna. Na de azért egy tömeggyilkos Titó mellé állítva, igencsak angyali kinézete támad!

Nem tudom egyébként honnan a csudából veszed azt a legújabb hülyeségedet, hogy én Budapesten élnék? Mert azt írod nekem, hogy „állj meg a realitások talaján, ne a távoli Budapestről írd a könyveidet.” Jobb előbb mint utóbb alapon szívesen tájékoztatlak, hogy (veled ellentétben) Délvidéken, a szülőföldemen élek. A családommal együtt természetesen, pedig négy gyermekünk van (az ötödiket pedig márciusra várjuk). De hát ezt neked már megírtam a múltkor: „S hogy ki vagyok? Délvidéken élő magyar-szerb származású történész, aki egy 12 kötetes hatalmas könyvvel (első kötet: Fejezetek a rácjárások történetéből) próbál rendet tenni a két nép múltjában, talán a megbékélésüket is megalapozva” stb. Ja, hogy nem is olvasod a leveleimet? Sejtettem. Akit azonban valóban érdekel a történelemszemléletem és a kutatásom tárgya, az megismerkedhet vele a magyar-szerb történészkonferencián előadott tanulmányom révén is (http://www.delvidekia.hu/konferencian.pdf), amit szerb nyelven jelentettek meg a konferencia szervezői.

Még csak annyit, hogy a helyi csetnikvajda történetesen éppen a szomszédom. Nem köszönünk egymásnak, mert amikor a délvidéki magyarság legújabb likvidálási kísérletének a küszöbén álltunk, ő éppen a szüleim házát szemelte ki magának (minden ilyen kedves, frissen érkezett „barátod” ugyanis előre lefoglalt volna magának egy-egy magyar házat, nehogy aztán veszekedniük kelljen a koncon), amit nagy hangon ki is nyilvánított az utcán álló „menekült” tömegnek. Apám egyik szomszéda később megsúgta, hogy ez az illető a magyarok elűzésének az elhalasztását követően – amit egyedül Clintonnak és az annyit szidott bombáinak köszönhetünk – áthívta őt magához, hogy megmutassa a fegyvertárát, amiből egész szekrénnyi volt (s nyilván ma is van). Na, elég kockázatot vállalok-e, mit gondolsz? Vagy még ez is kevés talán ahhoz, hogy szerinted helyből, „a realitások talaján” szólhassak a magyar-szerb (v)iszonyról? Zagyva Tibor!!! Csak ismételni tudom magam: ÉN FIGYELMEZETETTELEK TÉGED, HOGY KI FOGNAK HASZNÁLNI! Ugye milyen könnyű „bátornak” lenni a győztesek uszályában? Hogy adhatod a neved ennyi hülyeséghez??? 

Veled heteken át leveleztünk, amiből kiadványt lehetne összeállítani. De falra hányt borsó a vele való „eszmecsere”. El sem olvasod más véleményét, mint most is látjuk. Akkora zagyvaságokat hordasz össze, hogy az leírhatatlan (de azért így is vannak bőven tájékozatlan vagy érdekvezérelt híveitek, ami elsősorban a „tudományos” történetírás szolgalelkűségének és bénultságának az eredménye). Ezért befejezem a veled való közvetlen levelezést. Téged a véleményem szerint csöppet sem érdekel sem a történelmi igazság, sem Délvidék – folytonos rácjárásokkal szembenéző – ártatlan őslakosságának a maradéka. Ami téged és az édesanyádat érdekel, az sajnos egyedül a pénz. S még sok, nagyon sok kárt fogtok okozni a magyarságnak, és a magyar-szerb megbékélés esélyének. És ez is a cél, amit semmi módon nem tudunk megakadályozni, mert a pénzt mindig is a győztesek osztották (amit a Cseresnyés-alapítványtól kaptatok, kevés volt nektek). 

Kérj bocsánatot istentől és a magyar néptől, mert cserbenhagytad az alapvető lelki értékeket. Kérj bocsánatot a békevágyó szerbektől is, akiket most megtéveszteni és újabb gyűlölködésbe igyekszel taszítani. S természetesen kérj bocsánatot Cseresnyés Magdolnától, akinek a lépten-nyomon rágalmazott ősét, Kiss Tibort annak ürügyén akarod valódi „háborús bűnösnek” beállítani, hogy a gyilkosai esetleg nem is az őt utólag (minden eljárás és védekezési lehetőség, az ártatlanság vélelmének a leghalványabb tisztelete nélkül) „háborús bűnösnek” nyilvánító titóista pribékek voltak. 

Zagyva Tibor, ha nem fejezed be ezt a mocskos, tudatosan gyűlöletkeltő, megtévesztő és népámító tevékenységet, ha nem esedezel térdre ereszkedve bocsánatért a világ még gondolkodni képes jószándékú részétől, szégyellheted magad és kísérjen a békeszerető emberek megvetése megátalkodott pályafutásod legvégéig…!

Maradok ilyen szíves üdvözlettel:
Délvidéki S. Atilla