Ki találta fel a spanyolviaszt?
Nyilván mindenki hallotta már a következő mondatot, vagy ennek az obszcénabb változatát: ” Úgy csinál, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt!”. De mi az a spanyolviasz egyáltalán? Lehet-e tudni, ki találta fel?
A spanyolviasz tulajdonképpen ugyanaz, mint a pecsétviasz. A szó az olasz cera di Spagna (spanyolországi viasz) tükörfordítása. A kifejezés arra utalt, hogy Spanyolország nevezetes lelőhelye a finomabb pecsétviaszok vörös festékanyagának, a cinóbernek.
A finomabb pecsétviaszok a következő alapanyagokból állnak: sellak, velencei terpentin, cinóber, terpentinolaj. Hogy ne legyen könnyen csepegő báriumszulfátot, krétát, kaolint stb. kevernek hozzá, és olykor storaxxal, benzoegyantával, perubalzsammal v. illatos olajokkal szagosítják.
Pecsétet már a rómaiak is használtak, de a viaszpecsétek (valamint az ércpecsétek, elsősorban az aranyból és ólomból készített pecsétek) csak a középkorban terjedtek el. A spanyolviaszt szélesebb körben a XVI. században kezdtek el használni . Az ércből készült pecsétek rendszerint kerekek voltak, a viaszpecséteket azonban többféle formában használták. A pecsételés egy- vagy kétoldalon történt. Hogy személy szerint ki találta fel, arról semmilyen feljegyzés nem készült.
(National Geographi nyomán M.B.)
