Lopják a fát Zentán
Életkép Zentán: a község külterületén lévő erdőből, esetleg a bánáti oldalról egy vagy több személy nagyobb mennyiségű fát tol kerékpáron, esetleg lovaskocsira pakolva szállítják.
Hiába no, tél van s lesz. Fűteni pedig kell, lopni meg országunkban egy bizonyos értékhatárig szabadon lehet – akkor meg mit csodálkozunk a fent felvázolt kép miatt. Nem csodálkozom, csak mérgelődöm. Mérgelődöm, hogy miért nem az elhalt fát szállítja a delikvens? Ja, hogy neki is van esze (meg baltája, láncfűrésze) és tudja, hogy az fűtési értékét tekintve nem sokat ér. Mérgelődöm, hogy tönkre teszi az erdőt. De mit idegeskedem, hát az enyém? Igen! Valahogy úgy érzem ebben a szétprivatizált országunkban, hogy ez még talán a miénk. Jó a gyerekeimmel itt sétálni, kirándulni, elvonulni a mindennapi gondoktól – még ha röpke időre is. És nem szeretnék belebotlani derékon elvágott facsonkokba. Mérgelődöm, hogy miért nem tesznek ez ellen. De végül is pont ez ellen? Ez a legnagyobb gond a községben, az országban? Valószínűleg nem. De ha már az elemi dolgok szétrombolása felett szemet hunyunk, ne csodálkozzunk társadalmunk jelenlegi helyzetén. Az meg a viccek netovábbja lenne, ha elkoboznák a tolvajoktól a fát és később szétosztanák a „rászorulók” között: magyarán visszaadnák nekik. Taps, függöny!
(Gy.E.)
