Szerbia ma: egyes szakszervezeti vezetők havonta 2 ezer eurót keresnek, az általuk képviselt munkások pedig…
Manapság igencsak kifizetődő szakszervezeti elnöknek lenni Szerbiában. A kisemmizett alkalmazottak érdekeit sikertelenül védő egyes ismertebb vezetők havonta 2 ezer eurót visznek haza. Az általuk képviselt munkások gyakran még kétszáz eurót sem keresnek.
Ha hiszik, ha nem, Szerbiában 24 ezer szakszervezet működik. Egy szakszervezet léltrehozásához, bejegyzéséhez az adott vállalatban mindössze tíz munkaviszonyban levő tagot kell toborozni, valamint 4 ezer dináros regisztrációs díjat szükséges befizetni.
A szakszervezeti vezetők az alapfizetésükre még 30 százalékos pótlékot kapnak, ha pedig nagyobb intézmények vagy gazdasági társaságok igazgató- vagy felügyelő bizottságok tagjaivá válnak, további 45 ezer dinár illeti meg őket – tagsági díj címén, plusz hivatali autó használata és egy titkárnő.
Dragoljub Rajić, a Szerbiai Munkáltatók Uniójának elnöke elpanaszolta, hogy a szakszervezeti vezetők a jelenlegi törvény szerint, ha az égvilágon semmit sem dolgoznak, akkor is legalább két évig védettek, vagyis nem kaphatnak felmondást.
Ranka Savić, a Szabad és Független Szakszervezetek Szövetségének elnöke pedig azzal védekezik, hogy ő bezzeg nem rövidíti meg a szakszervezeteket, ugyanis a Liberális Demokrata Párt köztársasági képviselőjeként „csak” 75 ezer dinárt keres a költségvetés terhére plusz 30 százalékos pótlékot (?). Ugyanakkor hozzáfűzi, hogy más szakszervezeti vezetők nála jóval többet kapnak, mert tagjai az ún. szociális-gazdasági tanácsnak, továbbá különböző igazgató- és felügyelő bizottságoknak.
Felmerül a kérdés: vajon mennyire képesek együttérezni a nyomorban élő, megalázott munkásokkol azok, akiket az állam ilyen csillagászati összegekkel töm? És mennire áll érdekükben, hogy a velük szemben ennyire bőkezű állam ellen szervezzenek és vezessenek tüntetéseket?
F. L.
