Újabb taggal bővült a Titanosaurusok családja
A Pennsylvaniai Egyetem paleontológusai vezette csapat Kína északnyugati részén talált kövületek segítségével új dinoszauruszfajt írt le.
A Yongjinglong datangi névre keresztelt növényevő szauropoda több mint 100 millió éve, a korai kréta időszakban barangolt a földön. A Titanosauria csoporthoz tartozott, melynek tagjai a Földön valaha élt leghatalmasabb élőlények közé számítanak. A körülbelül 15-18 méteres Yongjinglong közepes méretű Titanosaurus volt. Az anatómiai bizonyítékok ugyanakkor fiatal egyedre utalnak, a kifejlett állatok még nagyobbak lehettek.
A PLoS One folyóiratban publikált tanulmány segíthet tisztázni a rokoni kapcsolatokat ama számos szauropodafaj között, amelyeket az utóbbi évtizedekben az ország területén és máshol megtaláltak. Jellegzetességei alapján a Yongjinglong az Ázsiában eddig megtalált Titanusaurusok evolúciós szempontból legfejlettebbjei közé tartozott.
Hosszú ideig az Egyesült Államok volt a dinoszauruszdiverzitás epicentruma, ám Kína 2007-ben már túlszárnyalta a fajok száma tekintetében. Eme legutóbbi felfedezésre a Kanszu provinciabeli Lancsou-Minho medencében került sor. Ugyanezen időszakból már két másik Titanosaurus – a Huanghetitan liujiaxiaensis és Daxiatitan binglingi – is előkerült egy, a Yongjinglong lelőhelyétől egy kilométerre fekvő völgyben.
Likuo Li, a kutatás egyik vezetője meghívást kapott, hogy vizsgálja meg a maradványokat, amelyeket 2008 óta tároltak. Ezek felöleltek három fogat, nyolc csigolyát, a bal lapockát, a jobb orsó- és singcsontot. A csontok anatómiai jellegzetességei némi hasonlóságot mutatnak egy másik Titanosauruséival, amelyet 1929-ben ástak ki Kínában és az Euhelopus zdanskyi nevet kapta. A csapat azonban egy sor egyedülálló tulajdonságot is azonosítani tudott.
„A lapocka nagyon hosszú- közel kétméteres -, oldalai csaknem párhuzamosak, míg más Titanosaurusoké kifelé görbül” – mondja Li. A lapocka valójában olyan hosszú volt, hogy függőleges vagy vízszintes elrendeződésben – ahogy más dinoszauruszoknál – nem is illeszkedik az állat testébe. Ehelyett azt sugallják, hogy a csont a vízszintes iránytól mintegy 50 fokban megdőlve helyezkedik el a testben. Ezenkívül egyik össze nem forrott része fiatal egyedre utal. Ennélfogva a kifejlett egyed nagyobb lehetett eme 15-18 méteresnél.
Az orsó- és singcsont elég jó állapotban maradt fenn, így azonosítani tudták azokat a bemélyedéseket és gerinceket, amelyek szerintük az izomkötegek tapadásával állnak összefüggésben. A csigolyák – az egyik a nyakból, további hét a törzsből – alapján a más fajokkal való rokoni kapcsolatokra is fény derült. A csigolyák belsejében olyan nagy üregek vannak, hogy úgy vélik, azok légzsákoknak adtak helyet.
A leghosszabb talált fog közel 15 centiméteres volt, míg egy másik, rövidebb, egyedülálló tulajdonságokat hordoz, úgymint két „támfalat” (azaz csontos kitüremkedést) a belső oldalon, míg az Euhelopusnál csak egy ilyen jellegzetességet találtak.
Hogy megtalálják helyét a szauropodák családfáján, összehasonlították egyéb Kínában, Afrikában, Dél-Amerikában és Amerikában talált leletekkel. Kiderült, hogy az új faj jóval fejlettebb az Euhelopusnál, és közeli hasonlóságokat mutat a dél-amerikai, szintén fejlett fajokkal.
A felfedezés nemcsak ama tényre mutat rá, hogy a Titanosuaurusok változatos csoportot alkottak, hanem alátámasztja azt az egyre növekvő konszenzust is, hogy a szauropodák a korai kréta időszak domináns csoportját alkották. (Ezt az amerikai leletek magukban nem tudták megerősíteni.)
(hirado.hu nyomán)
