Magyarok! Létrejött a magyar összefogás, végre van kire szavazni: Nemzeti Közösségek Listája!
Az lett volna az ideális, ha öt délvidéki magyar párt indul közösen, de minden jel arra utal, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) már csak papíron (vagy a temerini kiskocsmákban) létezik. Vagy egyszerűen nincs komolyabb ambíciója és beéri azokkal a morzsákkal, amelyeket a Fidesz szór az asztalára (tekintettel Ágoston András és Csorba Béla Orbánnal ápolt régi haverságára). Ennek fejében a VMDP (bocsánat: a Kifó) hírlevelében folyik a Fidesz istenítése. Sajnos ebben ki is merül a VMDP közéleti tevékenysége és érdekvédelme.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) pedig az utolsó pillanatban odacsapódott a Tadić-féle új „demokrata” tömörüléshez. Tudjuk, hogy Tadićék uralma alatt (is), hogyan jártak a délvidéki magyarok, mennyire tartották tiszteletben a jogaikat. Nem nehéz elképzelni milyen „sikeresen” fogja Csonka képviselni az itteni magyarság érdekeit Tadićék oldalán. Pedig a VMDK-sok tegnap még (jogosan) verték az asztalt, hogy kell a magyar területi autonómia.
A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ-t) immár aligha lehet magyar pártnak tekinteni, hiszen jó ideje csak szerbekkel hajlandó tárgyalni, nem követel magyar autonómiát, sem bármilyen plusz jogokat az itteni magyarság számára. Egyetlen célja, hogy a szerb állami hatalom része legyen.
Az öt magyar pártból (mivel a VMSZ ugyebár nem tekinthető magyar pártnak) három, tehát több mint fele mégis összefogott. A Magyar Remény Mozgalomról, a Magyar Polgári Szövetségről és a Magyar Egység Pártól van szó. A Nemzeti Közösségek Listája koalíció keretében gyűjtik az aláírásokat és vesznek részt a választásokon. Hogy miért kellett ide még két nem magyar párt? Két ok miatt.
Sokkal könnyebb szavazatokat szerezni a választásokon, mint a részvételhez szükséges HITELESÍTETT aláírasokat begyűjteni. Persze azoknak, akik (enyhén fogalmazva gyanús körülmények között) mérhetetlen vagyonhoz jutottak, akik saját állami bürokratákkal (hitelesítőkkel) rendelkeznek, s akiknek szükség szerint a nagyobb szerb pártok is besegítenek (sőt, a zsarolási kapacitásuk sem elhanyagolható), könnyű megoldani a feladatot.
A korrupciótól mentes, tisztességes nemzeti közösségi pártok számára ez a folyamat viszont pokolian nehéz.
Persze semmi kétség, hogy pl. a Magyar Remény Mozgalom egyedül játszi könnyedséggel begyűjtene 10 ezer aláírást, ha azokat nem kellene hitelesíteni, vagyis minden egyes aláírasért jóformán kergetni a nem mindig jóindalatú hitelesítő bürokratákat. Ráadásul erre mindössze három hét áll rendelkezésre. Ez az egyik oka annak, amiért ebben a helyzetben célszerű (és elkerülhetetlen) volt szövetség keretében indulni.
Másrészt a (becsületes) bosnyákok és horvátok a magyarok természetes szövetségesei. Azt hiszem, nem kell külön magyarázni, hogy miért. Elég pl. megemlíteni a szandzsáki muzulmánok autonómia-törekvéseit.
A három összetartó magyar párt tehát nem szerb pártba beolvadva, nem díszként vesz részt a választásokon, hanem azonos célokért küzdő más nemzetek pártjaival (Bosnyák Demokratikus Közösség és Horvatok Demokratikus Közössége). Ez lehetővé teszi, hogy a magyar pártok megtartsák arculatukat, de ugyanakkor közös erőbevetéssel és hitelesen küzdjenek a meggyötört nemzettársak jogaiért.
Tehát, ha nem is olyan formában, ahogyan azt sokan szerettük volna, de létrejött a magyar összefogás. Végre! Szavazzunk hát a Nemzeti Közösségek Listájára, ne engedjük meg, hogy a VMSZ tovább alázza az itteni magyarságot.
F. L.
