A szerb sovinizmus magyar szekértolója: Kertész Mihály
Nemrég olvastam valahol, hogy felmentették Mihalj Kertest, a Jugoszláv Vámhivatal egykori igazgatóját. Minden bizonnyal 1994 és 2000 között 38 millió német márkát menekített ki magának Ciprusra, de ügye elévült, ezért a belgrádi különleges bíróság felmentette. Érdekes eset, de még érdekesebb az, hogy a szerb sovinizmus tombolásának idején hogyan emelkedhetett egy magyar ember ilyen magasra. Nyilván nem a Szerbiában élő magyar nemzetrész jogainak következetes képviselete juttatta oda. Kertész csont nélkül kiszolgálta a nagyszerb eszmét, a gerinctelenség, az elvtelen opportunizmus és a nemzetárulás igazi mintapéldánya.
Mihalj Kertes, vagyis Kertész Mihály 1947-ben született Palánkán. Itt végezte alap- és középfokú tanulmányait, valamint az akkoriban népszerű munkaszervezési főiskolát is. 1974-ben lépett be a Jugoszláv Kommunista Pártba. Karrierje a nyolcvanas évek végén kezdett felfelé ívelni, amikor csatlakozott a Milošević vezette klikkhez. Kulcsszerepe volt az úgynevezett antibürokratikus forradalomban. Ez egy 1988-tól 1990-ig tartó, Szerbia centralizálására irányuló folyamat volt. Ekkor veszítette el Vajdaság addigi autonómiáját is.
Az antibürokratikus forradalom környékünkön egyik legismertebb eseményében, az úgynevezett joghurtforradalomban közvetlen szerepet vállalt. Ő szervezte a Vajdaság-ellenes tüntetéseket Palánkán, majd a tüntetőket Újvidékre szállíttatta, ahol helyi tüntetőkkel kiegészülve a vajdasági képviselőház elé vonultak, és követelték a centralizálási törekvéseknek ellenálló képviselők lemondását. A parlament épületét a tüntetők az ingyen osztogatott joghurttal, és joghurtospoharakkal dobálták meg (innen az elnevezés). Ekkor mondta el egyik ismertté vált mondatát, amivel nagy népszerűségre tett szert a szerb nacionalisták körében: „Hogy lehet az, hogy ti szerbek féltek Szerbiától, mikor én, mint magyar, nem félek?”
Ezután az 1990-es választáson már a Szerbiai Szocialista Párt jelöltjeként bekerült a szerb parlamentbe. Érdekesség, hogy bár Belgrád Grocka nevű kerületének jelöltjeként került a bársonyszékbe, soha nem élt ott. Ezután kinevezték a jugoszláv állambiztonság igazgatójának, valamint a külügyminiszter-segéd pozícióját is birtokolta.
A délszláv háborúk alatt sem tétlenkedett, Jugoszlávia szerblakta vidékein gyakran megjelent, ahol felkelésre buzdította az ottani szerbeket. De nem csak szónokolt, cselekedett is. Egyes állítások szerint a horvátországi és boszniai szerbség felfegyverzése az ő nevéhez köthető.
1991-ben Nikšićben lázította az akkor még magukat szerbnek gondoló montenegróiakat. Ekkor hangzott el másik ismertté vált mondata: „ Innen kiindulva fogunk nagy szerb államot építeni, amelynek határa a Neretvánál lesz, és Dubrovnik lesz a fővárosa”
Pályafutásának csúcsa 1993-ban jött el, amikor a Jugoszláv Vámigazgatóság élére került. Ezt a pozíciót 2000-ig töltötte be. Regnálása alatt a vámhatóság neve egyet jelentett a korrupcióval. Saját maga, és néhány munkatársa számára hihetetlen mennyiségű vagyont halmozott fel: autókat, luxuscikkeket és devizát.
De minden jónak vége lesz egyszer, Milošević bukásával hű csatlósa sem maradhatott sokáig talpon. 2000-ben a demokratikus ellenzék tüntetői betörtek a vámigazgatóság központjába, ott találták Kertészt, és néhány munkatársát, amint bizonyítékokat próbáltak eltüntetni, valamint 9 kilogramm kábítószert, 50 darab különféle lőfegyvert, 10 luxuslimuzint és 1,3 millió dollárt. Rövid ideig fogva tartották, majd engedélyezték számára, hogy elhagyja az épületet, de röviddel ezután számos eljárás indult ellene.
2007-ben két és fél év börtönre ítélték a Vuk Drašković elleni gyilkossági kísérletben játszott szerepe miatt. Ugyanebben az évben újabb eljárás indult ellene pozíciójában elkövetett visszaélés miatt. Ez az ügye az, amelyről a hírek szólnak, amelyben a belgrádi különleges bíróság felmentette ügyének abszolút elévülése miatt.
Hogy egy ilyen gazember esetében hogyan évülhetnek el bűntények, nagy kérdés. De végülis, ez (az ott lent) Szerbia.
(M.B.)
