Öreg Dezső: Megnyugvás
Ritka jó érzés támad az emberben, amikor megkezdődik az igazi választási kampány. Legalábbis itt, Szerbiában. Persze azokban, akik odafigyelnek mindarra, amit a politikusok ígérnek ilyenkor hőn szeretett népüknek. Mert kiderül, hogy lesz itt minden jó, piros alma, mogyoró, munkahely, iskola, igazságos szociális rendszer meg rend, olyan példás rend, hogy a bűnözők nem csak az országot, hanem a kontinenst is elhagyják. Az itteniek persze. Ezt eddig is tették. Nem csak azért, mert megijedtek az itteni igazságszolgáltatástól, esetleg a rendfenntartó erőktől. Hanem mert busás nyereségüket vagy külföldön alapított cégeik révén szerezték, itt, Szerbiában és mentették ki ugyancsak külföldre, innen, Szerbiából, meg azért mert onnan szállították ide meg máshova a kábítószert meg egyebeket.
Tehát rend lesz, nyugalom lesz, munkahelyek lesznek. Ez olyannyira biztos, hogy az itteni politikai élet egyik veterán élharcosa, aki még azokból az időkből való, amikor más frontokon is lehetett jeleskedni, olimpiai lángot lobbantott, amely addig fog égni, amíg egyetlen munkanélküli sem marad az általa vezetett pálmaárnyas városban. Ahogy fogalmazott, cselekedetével szimbolikusan megnyitotta az ipari olimpiát. Minden karika egy-egy épülő gyárat szimbolizál. Mire megépülnek – aminek nem ad többet 2 évnél – egyetlen állástalan sem marad a környéken. A megrögzött munkakerülők kivételével – tette hozzá a tapasztalt politikus bölcsességével. Hát nem megnyugtató?
Mondom, ritka jó érzés tölti el az embert a választási kampány megkezdése után. Azé a hivatalos kezdet utánié. De csak azokon uralkodik el ez a lelkesedés, akik a pozitív energia elkötelezett hívei. Belőlük pedig meglepően sok van. Az egyik közvélemény-kutatás szerint ugyanis a polgárok majd 60 százaléka részt fog venni a márciusi rendkívüli parlamenti választáson. Pontosabban 58 egész 9 tized százaléka. És csupán 13 százalékuk jelezte, hogy távol marad. Mert nem ez lesz ám az egyedüli az idén, mondják most már nem csak azok, akik eddig is állították, hogy Vajdaságban is meghirdetik a rendkívüli választást. Szinte biztos vagyok abban, hogy március 17-én egyesek már azt is pontosan tudják, hogy mikor. Csak egy pillantást kell vetni az itt elért eredményekre és eldöntetik, hogy kiíratik vagy sem. A módját már nem is olyan nehéz megtalálni. Most, miután az eddig legerősebbnek számító ellenzéki párt 2 részre szakíttatott. De térjünk egy kicsit vissza a statisztikához, ami – ugye – mindig többféleképpen magyarázható, de ez esetben sokat mond az a tény is, hogy az imént említett majd 60 százalékos biztos szavazó mellett valamivel több, mint 14 százalék gondolja úgy, hogy valószínűleg voksolni fog. Ha csak felük dönt így, akkor már a 70 százalékhoz közelít a megjelenési arány, ami egyfajta csúcs lenne. De a tapasztalat arra tanít bennünket, hogy a közvélemény-kutatások adataival óvatosan kell bánni. Egyrészt, mert az emberek ingatagok, másrészt, mert a kutatók némi ösztökélésre hajlandók egy-két százalékkal módosítani az adatokon. Igaz, hogy az említett felmérést egy magát függetlennek mondó RTV és egy magát tárgyilagosnak bemutató ügynökség végezte, de az ember sohasem tudhatja. Annyi meglepetés érte már az életben…
Szóval! Olyanok is akadnak, akiket nem az optimizmus, a szebb, boldogabb, derűsebb jövőbe vetett hit érzése önt el, amikor az idei előrehozott köztársasági választásról hallanak. Akik azt mondják, hogy gyakorlatilag semmi sem változott, hogy a kínálat ugyanaz, hogy a politikusok most is csak ígérgetnek, hogy becsapnak bennünket, hogy nem érdemlik meg sem bizalmunkat, sem bizalmatlanságunkat. Ezek azok a visszahúzó, retrográd, antidemokratikus erők, amelyek nem hogy nem akarnak szavazni, hanem minket, optimistákat is el próbálnak téríteni a helyes útról. De hiába ám, hiszen az embert ritka jó érzés tölti el egy választási kampány megkezdése után. Hiszen eddig minden megméretés beváltotta a hozzá fűzött reményeket!
Öreg Dezső – Napló
