Egyetlen hangból eldőlhet a „sorsunk”
Elég csak köszönnünk, és már el is dőlt, hogy jó vagy rossz benyomást keltettünk-e a partnerünkben, állítják egy nemzetközi kutatócsoport tagjai.
A Glasgow-i és a Princeton Egyetem pszichológusainak vizsgálataiból az derült ki, hogy elég egy egyszerű „hellót” mondani ahhoz, hogy a legtöbb ember levonja a következtetést a másik megbízhatóságáról, személyiségtípusáról. Ráadásul ezeket az ítéleteket még akkor is képesek vagyunk megalkotni, ha nem is látjuk a beszélőt.
A PLOS ONE szabad hozzáférésű folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók különböző emberek által mondott „hellókat” játszottak le a kísérletben részt vevő önkénteseknek. A résztvevőknek ezután 10 előre meghatározott személyiségjegy – többek közt megbízhatóság, dominancia, vonzóság és szívélyesség – alapján kellett rangsorolniuk a hallott embereket.
A tanulmányból kiderült, hogy a legtöbb felvett hang ugyanazt a választ váltotta ki a résztvevőkből, és ezek a vélemények igen gyorsan, csupán 300–500 milliszekundum alatt kialakultak.
Az eredmény arra utal, hogy hellóhoz használt hang tónusa közvetlenül és azonnal kialakítja az első benyomást abban a személyben, akivel beszélünk.
A legfontosabb felismert jellemvonás a megbízhatóság és a dominancia volt. A tanulmány kiderítette, hogy megbízhatóbbaknak tűnnek azok a férfiak, akik felemelik a hangjukat, és azok a nők, akik változtatják a hangszínüket. A dominanciát részben jelzi a hangmagasság leeresztése, de még inkább az úgynevezett formáns diszperzió, amely a hang olyan változását jelenti, amelyet a torok szerkezete okoz.
Az a tény, hogy az emberi agy ilyen gyorsan és vizuális segítség nélkül képes ezekre a következtetésekre jutni, arra utal, hogy ez a képesség valószínűleg a közelmúlt történelmében alakult ki, amikor az a döntés, hogy kiben bízzunk és kihez közeledjünk létfontosságú volt a fajunk fennmaradása szempontjából.
A kutatás a hanggal működő és a tanulássegítő rendszerek hatékonyságának javításához is segítséget nyújthat, és azt is megmagyarázza, miért érzünk önkéntelenül szimpátiát vagy ellenszenvet a hangosbemondóban megszólaló arctalan emberek iránt.
(MTI nyomán)
