Kicsi a bors… Mikroorganizmust gyanítanak a legnagyobb fajkipusztulás mögött
Szabad szemmel nem is látható élőlények felelhetnek bolygónk történelmének legnagyobb fajpusztulásáért.
Az üvegházhatású gázokhoz tartozó metánt kibocsátó mikrobák okozhatták 252 millió éve az Föld történetének legnagyobb méretű kihalását, az úgynevezett perm-triászi kihalást, amikor a fajok 90 százaléka pusztult ki – vélik amerikai kutatók.
A fosszilis anyagok nagy mennyiségének elemzésén alapuló új elméletük szerint a Methanosarcina nevű mikroorganizmusok hirtelen elszaporodtak az óceánokban, hatalmas mennyiségű metánt kibocsátva. A légkörben is megtalálható metán megváltoztatta az óceánok éghajlatát és kémiai összetételét – hangsúlyozták a kutatók.
A vulkánkitöréseket ugyan nem zárják ki teljesen az öt ismert tömeges kihalás egyikének az okai közül, a mostani elmélet szerint azonban csak kiegészítő szerepük volt a folyamatban – írták a Massachusettsi Műegyetem (MIT) kutatói, akiknek a tanulmánya hétfőn jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben (PNAS), az amerikai tudományos akadémia szakfolyóiratában.
A tudósok a legújabb jelek alapján arra következtettek, hogy a mikrobanépesség robbanásszerű elszaporodása annak az új képességüknek köszönhető, hogy a vulkánkitörések során felszabadult nikkel segítségével hasznosítani tudták a szerves szénben gazdag anyagot.
A MIT kutatói három különböző jelenségre alapozzák elgondolásukat. A geokémiai bizonyítékok az óceánok szén-hidrogéntartalmának gyors és folyamatos növekedéséről tanúskodnak az adott kihalás időszakában, a permi földtörténeti korszak végén. Genetikai mutatókra is hivatkoznak, amelyek a Methanosarcina mikrobáknak az ebben az időszakban végbement biológiai változásáról tanúskodnak, és amelyek révén képesek lettek az óceánokban felhalmozott szén-dioxidból metánt előállítani. Az üledékes rétegek elemzése pedig arra mutatott rá, hogy pontosan ebben az időszakban nőtt meg hirtelen a nikkel mennyisége.
A szénlerakódás elemzéséből kiderül, hogy valamilyen okból jelentősen és váratlanul megnőtt a széntartalmú gázok – a szén-dioxid és a metán – mennyisége a nagy kihalás idején.
Egyes kutatók szerint ezek a széngázok a nagy vulkánkitörések során Szibériában keletkezett bazaltképződményekből, „csapdákból” származnak.
A MIT kutatói azonban kimutatták, hogy ezek a vulkánkitörések nem voltak elég erőteljesek az üledékekben talált szén keletkezéséhez. Ráadásul „egy vulkáni eredetű gyors ‘szén-dioxid-befecskendezést’ fokozatos csökkenés követett volna – fejtette ki az egyik tudós, Gregory Fournier. „Márpedig az ellenkezője történt, gyors és folyamatos növekedés következett be, amelyből a metánkibocsátó mikrobák elszaporodására lehet következtetni.”
(MTI nyomán)
