Airbrush ,,festmények” a kishegyesi vasútállomáson
Kishegyes felvételi épülete a vasúton szokatlan performance nyomát viseli magát: a korábban kivert-betört ablakú, elhanyagolt, a széthordás küszöbén álló épület nyílászárói helyén festékszórt OSB lapok állják az illetéktelen behatolók útját.
Az idén 130 éves, a Szabadka–Újvidék–India–Zimony vasútvonal mentén épült, faluszéli állomáson (most már megállóhelyen) már hosszú évekkel ezelőtt megszüntették a jegykiadást, felszedték a rakodóvágányt. Utolsó lakója a Bátor, a félénk kutya című rajzfilm hóbortos farmere, Eustace elvarázsolt, kies földi tanyájához hasonló miliőből (paranormális látványt nyújtott a teljes lepusztultság és sötétség közepette esténként a második szint egyik szobája, amit egy tizenkét karú csillár ragyogott teli fénnyel) két éve költözött ki a romból. Az elhanyagoltságában is impozáns, a közeli Kátai-tanyára és a környező, sokszor két és fél méter magas kukoricát nevelő lapályra néző felvételi épület felett ekkor kongatták meg a vészharangot.
De a községi vezetés végül egyrészt kijárta a szerb vasútnál, hogy az épület életveszélyes voltát a Szerbiai Vasutak szüntesse meg, másrészt a bácsfeketehegyi, a festékszórás technikájában jártas Airbrush livi doo kettőse nagyot alkothatott. Bika Lívia és Janó Kornél az álajtókat és ablakokat a felvételi épületekre jellemző vasúti motívumokkal díszítette: az állomásfőnök a vonatot meneszteni lép ki az ajtón, színes, elhúzott firhangok engednek be fényt a szobákba, másutt balkonládákban nyílik a muskátli, és még egy apró fricska sem hiányzik a kelléktárból: az egyik, a bokrok takarásában lévő ablakból Kishegyes jellegzetes, sokszor megmosolygott alakja kandikál ki.
T. Hámori Ferenc
