(Közéleti) fikusznak lenni jó

Az önmagát legnagyobbnak nevező délvidéki magyar párt első embere immár az anyaországi „közszolgálati” televízióban vendégszerepelve is elmondta, hogy pártja csak abban az esetben hajlandó a hatalom része lenni, ha az uralkodó Szerb Haladó Párt beépíti tételeit a kormány programjába. Ezek a „prioritások” azonban olyan általános célkitűzéseket takarnak, mint a gazdasági és azon belül (vagy kívül) a mezőgazdasági fejlődés, az egzisztenciális, a szociális és az egészségügyi kérdések megoldása és a közbiztonság megszilárdítása.

Ezek a zseniális tézisek minden demokratikus és diktatórikus rezsim programjában egyaránt szerepelnek (más kérdés mennyire valósulnak meg), tehát, ha a nagy szakijaink tudásából és kreativitásából csak ennyire tellett, szeretett pártunk nem sokat lendít majd az amúgy is igencsak ötletszegény haladókon (de ez is persze bőven elegendő, hogy betöltse az alaposan megöntözött fikusz szerepét).

Ami pl. a közbiztonságot illeti, már többször hallhattuk, hogy a „mieink” egy követ fújnak az unióba rohanó szaloncsetnikekkel, azt hangoztatva, hogy növelni kell a rendőrök számát és hatékonyságát, s attól majd biztosan javul a helyzet.

Talán mondani sem kell, hogy az Istenért sem szállnának síkra a Magyar Remény Mozgalom (MRM) és a délvidéki polgárok nem kis része által szorgalmazott polgárőrség bevezetéséért.

A klasszikus (?) kisebbségi kérdéseket viszont fontosnak találják. (Ezek között „természetesen” nem szerepel a területi autonómia.)

Kíváncsian várjuk milyen zíros funkciókkal jutalmazzák meg őket a haladók az ilyen szerény (vagy mondjam azt, hogy semmilyen) követelésekért, illetve az igencsak „lájtos” együttműködési feltételekért.

Bármennyire is „nem akarnak” miniszteri posztokat, senki se lepődjön meg, ha a végén mégis elfogadnak egyet-kettőt, vagyis ismét „feláldozzák magukat a délvidéki magyarságért”.

K. P.