Csőd szélén a zentai Kommunális Vállalat?!
Mi másra gondolhat az ember, ha olyan dolgok jutna a tudomására, mint nekem.
Az első (valós) történet szerint, egyes kommunális dolgozók nem hajlandóak fizetni a városi parkolásért. Nos, első gondolatként nem az jut az egyszerű ember eszébe, hogy szegény ott dolgozók biztos nem bírják kifizetni a 25 dináros parkolási díjat? Miért nem bírják? Valószínűleg azért, mert nem kapják meg a 30-40-50 ezer dináros fizetésüket. Ha pedig nem kapják meg, az csak azért lehet, mert fizetésképtelen a vállalat, tehát a csőd szélére jutott. Persze az is az eszünkbe juthat, hogy a pártalapon, rokonsági retyerutya révén betett „szakemberek” sokat képzelnek magukról – de ez csak rosszindulatú megjegyzés lenne, szóval fel sem tételezem. Maradjunk a címben felvázolt lehetőségnél.
Második történetem egy idős asszony kálváriájáról szól. A néni vett egy kis házat (ahol még villany sem volt!), és bement jelenteni a tulajdonosváltást a cég jogászához. Illetve vitte a vízóraállást is, hogy e naptól kezdve ő fizeti majd a fogyasztást. A korábbi tulajdonos adósságához neki semmi köze – és kérte ezen adósság nevéről történő törlését. Mindezt meg is tette a cég jogásza és azt is mondta neki, hogy semmi szükség a vállalat emberének kimenni megnézni a vízóra állását – biztos úgy van, ahogy a néni mondja. Pár hónapig nem is volt probléma, csak amikor történt az éves egyszeri leolvasás, kiderült, hogy az előző egy esztendőben a fogyasztás több mint háromezer dinárt tesz ki. (Azt tudni kell, hogy a néninek rokkantnyugdíja van, és ez a háromezer dinár neki igenis sokat jelent – még ha egyesek egy este ennek a többszörösét is elbulizzák). A néni csak az utolsó két hónapban volt tulajdonos – és még nem is lakott a házban senki, mert a villanyt még nem kötötték be! Szóval kérte, hogy a nevezett összeg egyhatodát fizethesse be, mert őt több nem terheli. S ekkor jött az igazgató által aláírt levél, hogy erről szó sem lehet, különben is a néni hibázott, hogy nem hívta ki a cég illetékeseit leolvasni a vízórát (!) és a kamatokat is meg kell fizetni.
Mindezeket figyelembe véve, és azt is, hogy sokkal többen tartoznak sokkal nagyobb összeggel a zentai kommunális vállalatnak, csak azt a következtetést hagyja maga után, hogy nagyon súlyos és komoly anyagi problémái vannak a cégnek, ha egy 72 éves rokkantnyugdíjas nénin akarnak behajtani háromezer dinár + kamatok összeget, melynek fennállásáért nem is ő a felelős!
Már csak remélni tudom, hogy a többi adóssal is ilyen keményen és könyörtelenül bánnak el, és hogy a befolyó összeg elegendő lesz a dolgozók és rokonaik fizetésére, hogy ki tudják fizetni a parkolási díjat és így megmenekül ezen patinás cég a teljes összeomlástól!
A kép a magyarszo.com oldalról van.
(Gye)
