Protekció és pártalapú foglalkoztatás: rokkantnyugdíjas haladó, aki legalább négy széken ül
A kilencvenes években szerb radikálisként kétszer járta meg (persze önként) a balkáni harctereket (ahol a társaihoz hasonlóan bizonyára roppant humánus magatartást tanúsíthatott a nem szerb lakossággal szemben). Egyik alkalommmal megsebesült, amiért fiatalemberként máris rokkantsági nyugdíjba vonulhatott.
A tettvágy azonban nem aludt ki belőle, s nyugdíjasként „kieszközölte”, hogy egy ideig a szerb hadsereg központi börtönének igazgatói posztjára kerüljön.
Az ő elméjét is egyik-napról a másikra beragyogta az EU-fanatizmus fénye, gyorsan kiradírozta az agyából és a szívéből a radikális múltját, ami elegendő volt ahhoz, hogy egy-kettő a Szerb Haladó Párt niši szervezetének elnöki székében találja magát.
Virgonc rokkantnyudíjas „hősünk” viszont ennyivel sem érte be, amiről az a tény is tanúskodik, hogy a Vöröskereszt helyi szervezete elnökeként tevékenykedik. Mi több, az elsőligás niši Radnički Labdarugó Klub elnöki posztja is neki jutott.
Szédületes pályafutásának csúcsát viszont a Szerb Villanygazdaság keretében működő, egész Dél-Szerbiát árammal ellátó Jugoistok vállalat jelenti. Az összes többi funkciója mellett ő lett az említett (zsíros) cég igazgatója.
Ezt a szuperembert Darko Bulatovićnak hívják.
Az ő példája is bizonyítja, mennyire kell komolyan venni Aleksandar Vučić leendő kormányfő azon ígéretét, hogy az országban megszűnik a protekció és a pártalapú fogalalkoztatás, de legfőképpen a funkcióhalmozás.
A képen: Darko Bulatović
F. F.
