„Egyszerűsített honosítási eljárás”: ha egy szerb megundorodik a hazájától, előveszi a magyar útlevelet (mert van neki)…
Délvidéken eddig egyedül a DélHír Portálnak volt bátorsága rámutatni a súlyos honosítási visszaélésekre és kimondani, hogy a magyar állampolgárságot, amit a Jobbik harcolt ki számunkra, a fideszes adminisztráció a balkáni kereskedelem olcsó árujává degradálta. Mindaddig, amíg a magyar állampolgársághoz magyarul nem beszélő szerbek is hozzájuthatnak, akik valahonnan „előkotornak” egy magyar felmenőt (sőt, még ez is kérdéses), miközben olyan magyar hazafiak honosítási kérelmét dobja vissza az anyaországi bürokrácia, akik tüntettek a Gyurcsány-rendszer ellen vagy nyilvánosan bírálták a fideszes rezsimet, s emiatt „nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek”, az egész eljárás szánalmas bohózatnak tekinthető.
Immár heti gyakorisággal találkozunk a szerb sajtóban olyan történetekkel, amelyek főszereplői megelégelték a szerbiai távlattalanságot, a rabszolgaságba süllyedő társadalmat, amelyben élnek, és nyíltan lebegtetve a magyar útlevelet, közlik, hogy elég volt, konyec, „ahol mentek”…
A legutóbbi ilyen esetnek ugyan szomorú, mi több, tragikus előzményei voltak, ami azonban nem változtat a lényegen. Lássuk miről van szó.
Tavaly november 12-én egy Darijan Musić nevű „nyak nélküli” drogdíler újvidéki lakásán agyonverte barátnőjét, Vladislava Červenko manökent. Utólag kiderült, hogy kapcsolatuk során többször bántalmazta fizikailag a fiatal nőt, aki mindezt tűrte. Azon a végzetes napon Musić végképp túllőtt a célon és kioltotta a lány életét.
A gyilkos azzal védekezett a bíróságon, hogy semmire sem emlékszik, mert kábítószer hatása alatt volt.
Vladislava Červenko családja rendkívül elégedetlen a szerb igazságszolgáltatás lassúságával és attól tart, hogy az elkövető akár viszonylag enyhébb büntetéssel is megúszhatja gaztettét. Különosen felháborító számukra, hogy – noha a lány másfél évvel a gyilkosság előtt egyszer feljelentette Musićot a rendőrségen, mert csúnyán megverte – a zsaruk semmit sem tettek.
Eugen Červenkót, a lány apját kérésére fogadta Nikola Selaković igazságügyminiszter, de beszélgetésük nem enyhített a fájdalmán. Az újságíróknak nyilatkozva, Červenko hírtelen előrántott két magyar igazolványt, majd közölte, hogy magyar útlevelekkel is rendelkezik, amelyeknek köszönhetően egész családjával elhagyja Szerbiát, amelyből egyszer s mindenkorra elege lett. Mi több, Nikolićtól és Vučićtól engedélyt kér, hogy exhumálhassa elhúnyt hozzátartozóit és külföldön újratemethesse földi maradványaikat. (Hol? Magyarországon?!).
Bármennyire is együttérzünk vele, ez esetben is felmerül a kérdés: beszél-e Eugen Červenko és családja magyarul (és vannak-e magyar felmenőik)?
Nem nehéz megérteni a szándékukat, hogy elhagyják Szerbiát (még akkor is, ha Musić végül szinte biztosan megkapja a maximális, 40 éves börtönbüntetést), de könyörgöm: ezt pont magyar útlevél révén „kell” megoldani?! Az egy olyan „tárgy”, amit bármikor elő lehet rántani?
Persze, ha Červenkóék eleget tesznek a hivatalos honosítási feltételeknek, az egészen más. De van egy olyan előérzetem, hogy a magyar állampolgársághoz és útlevélhez „procedurális akadályok nélkül” jutottak hozzá. Az illetékesek talán a családi tragédiájukat is figyelembe vették, amikor honosították őket. Ez azonban a körülményektől függetlenül, természetesen megengedhetetlen. (Hacsak, mint mondtam, valamilyen csoda következtében nem tesznek eleget a honosítási kritériumoknak.)
Az első képen: Eugen Červenko, a másikon: Vladislava Červenko és gyilkosa, Darijan Musić
Több szerb médium nyomán K. P.
