Politikai irányváltás
Koalíciós szerződés aláírására készül a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), illetve a Pásztor & fia politikai KFt., ahogyan újabban a pártot egyes politikai elemezők nevezik, a választásokon győztes (kormányalakító) Szerb Haladó Párttal (SNS).
A két párt együttműködésre lépése alkalmából Végel László legutóbbi jegyzetében megállapítja, hogy „két jobbközép párt egymásra talált”. „Nem értem, miért rökönyödnek meg sokan a koalíció miatt” – kérdezi csodálkozva Végel írásában, de nem foglal egyértelműen állást sem a koalíció mellett, sem ellene.
Mindegyik párt azzal a párttal köt szövetséget, amelyikkel csak éppen jónak látja. Különösen, ha a hatalomban való részvételét/részesedését, politikai törekvéseit akarja biztosítani. Vannak politikai koalíciók, amikor hasonló eszmei elkötelezettségű pártok lépnek szövetségre, de szövetségek is, amelyeket olyan pártok kötnek, amelynek nem sok közük vagy egymás ideológiájához. Ilyen a politika.
A magyar közvélemény felkészítése a VMSZ-nek a SNS-höz való közeledésre már egy ideje tart. A VMSZ-nek ugyanis eddig a Demokrata Párt (DS) volt „a stratégiai partnere”. Vajdasági szinten ez a „partnerség” még tart. Hogy meddig, nem tudni.
Pásztor István, a VMSZ vezetője a Novi magazinnak adott interjújában azt magyarázta, hogy „a VMSZ az Európai Néppárt tagjaként a jobbközép táborhoz tartozik és ebben az értelemben kisebb a távolság pártja és az SNS között, mint a VMSZ és a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) vagy a Demokrata Párt között”.
A vajdasági magyarok azonban még élénken emlékeznek azokra az időkre, amikor a Szerb Radikális Párt (SRS) „a délvidéki magyarsággal szemben elnyomó és kirekesztő politikát gyakorolt. Szendvicseket ígértek és kitelepítéssel fenyegettek bennünket, a magyarokat eltávolították a közigazgatásból és az egyéb állami intézményekből, a volt Jugoszlávia harctereire vezényelték őket”. Ennek a pártnak voltak vezető személyiségei a SNS mostani irányítói közül többen is. A VMSZ által felkínál együttműködés most kapóra jött nekik a párt szalonképesítése érdekében.
Az új partnerek: Vučić és Pásztor
Végel a koalíciót azzal magyarázza, hogy „a pártvezérek fátylat borítottak a rossz emlékű radikális múltra, mondván, hogy a haladók elitje megváltozott, minek következtében a két jobbközép párt egymásra talált”, mintha ez teljesen természetes lenne.
Annak, hogy a pártvezérek feledtetni akarják velünk a megalázó múltat, bizonyára megvan a (pragmatikus) oka. Ez pedig abban kereshető, hogy „a VMSZ prioritásai bekerülnek a kormány programjába”. Ezzel kapcsolatban még csak az a kérdés, hogy a VMSZ „átdolgozott választási programja”, mennyiben egyezik meg a vajdasági magyarok érdekeivel? (Más dolog, hogy egy választási programot szabad-e a választások után „átdolgozni”/megváltoztatni, hiszen ez a választók kijátszását jelenti.)
Egyes elemzők felfigyeltek, hogy az öt államtitkári tisztség közül, amelyben a VMSZ érdekelt (az infrastruktúrával, az egészségüggyel, a szociálpolitikával, a mezőgazdasággal és a gazdasági kérdésekkel foglalkozó tárcák esetében) nincsen egy sem, amely legalább a négy alapvető nemzeti kisebbségi kérdés valamelyikével foglalkozna (kultúra, oktatás, tájékoztatás, hivatalos nyelv- és íráshasználat).
Egy internetes portál kérdésére: Ön támogatná-e a VMSZ kormányzati szerepvállalását?, az 1575 látogató közül 50,2% válaszolt igennel, 49,8% pedig nemmel. A magyar közvélemény, tehát, csaknem teljesen megoszlik ebben a kérdésben.
Kétségeket ébreszt az is, hogy a két párt között majd csak „a kormányalakítás után határozzák meg az együttműködés bizonyos részleteit”, vagyis miután az együttműködési szerződést már aláírták. Nem lesz akkor arra már késő?
A VMSZ képviselői – vélhetően már a koalíciós szerződés alapján – támogatták a SNP színeit képviselő Maja Gojković április 24-i megválasztását a Szerbiai Képviselőház élére, aki kimagasló tisztségviselője volt a magyar közösségben rossz emlékeket élesztő Szerb Radikális Pártnak.
Vajon helyes döntés volt-e a VMSZ-nek a haladókkal való szövetkezése? Erre a kérdésre válaszolni csak a koalíciós szerződés teljes ismeretében lehetne. Ha annak nyilvánosságra hozatalára egyáltalán sor kerül. A végső válaszra azonban ki kell várni, hogy az új kormány hogyan viszonyul majd a vajdasági magyarok megoldatlan kérdéseinek rendezése iránt. A VMSZ újabb politikai irányváltását a magyar közvélemény ennek ismeretében fogja megítélni.
Újvidék, 2014. április 26.
Bozóki Antal
